-Újabb szörnyet sikerült elkapnunk.

-Igen. Mond csak Ryuu! Te még nem gondolkoztál el azon, hogy mi lehet létünk titka? Az Angyalok és Sárkányok titka? Hogy miért pusztultak el vagy, hogy milyen kapcsolatban voltak egymással? Hol éltek és milyen körülmények között?

-De. Felmerültek bennem már ezek a kérdések.

-Mi van, ha a Föld volt régen a lakhelyük?

-Megeshet. De nekünk ehhez semmi közünk.

-De igenis van! A mi őseinkről van szó. Mi van, ha a két nép hadban állt egymással?

-Mi is hadban állunk egymással.

Tenshi kérdő tekintetet vetett Ryuu-re.

-Ellenségek?

-Azok vagyunk. Vagy nem?

-Nem is tudom.

Tenshi bánatosan lehajtotta a fejét.

-Na mindegy. Ne gondolkodj annyit, mert még megárt.

-Hogy?

-Szia! Majd még találkozunk!

Tenshi intett, s szomorú szemmel nézett Ryuu után a messzeségbe.

-Várjunk csak! Mi lenne, ha elmennék a régi palotába és visszaforgatnám az időt? Bár ez egy bonyolult varázslat, de akaraterővel talán sikerülhet. Igen!

Tenshi elindult a palota irányába. Amikor odaért, már éjfélre járt.

-Na lássuk. Először is kell valami emlék, amivel visszamehetek. Hm… Megvan! A könyvtár!

Tenshi bement a könyvtárba. Talált is egy iratot valami békéről. Úgy döntött ezt használja.

-Rendben.

Tér és idő ura.

A homokórát forgasd vissza,

hogy megtaláljam létem titkát,

látnom kell az Angyalok korszakát.

Miközben az igét mondta, meggyújtotta a papírt, amit kiszabott egy történelemkönyvből. Mikor az utolsó szót is kimondta, az idő elindult visszafelé. Ekkor Tenshi a háta mögött mozgást látott. Ryuu volt az.

-Te mi a frászt csinálsz?

-Te mit keresel itt?

-Válaszokat. Kíváncsivá tett a te kíváncsiságod. De most mi történik?

-Visszafordul az idő. A béke korszakába megyünk.

-Á értem. De a mutató már több mint egymillió évet mutat.

-Hogy mi? Azt hittem csak pár ezer! Azt hiszem elromlott az ige! Visszamegyünk még az ősrobbanás elé!

-Az ősrobbanás elé?

A mutató már 3 millió évnél járt. Egyszer csak megállt. A palotában korom sötét volt. De minden tiszta volt és új.

-Hát itt meg mi történt? Tenshi mit csináltál?

-Nem tudom. Nézd a palotát! Teljesen új. Azt hiszem igenis a jó időbe keveredtünk.

-Akkor ez lehet a táncterem.

-Fogadóterem te „nagyokos”! Itt tartották a bálokat, fogadásokat.

-Szabad egy táncra?

-Hogy itt?

-Itt hát.

-Rendben.

Tenshi és Ryuu keringőzni kezdtek. És elkezdődött a varázs. Körülöttük kigyúltak a fények, angyalok, sárkányok és emberek kezdtek táncolni. A palota fényben úszott. Szólt a zene, Tenshi és Ryuu ruháját pedig báli ruha váltotta fel. Olyan érzésük volt, mintha a jövőt vetítették volna ki. De a varázs megszűnt, amikor közeledtek az őrök.

-Gyorsan bújjunk el!

Felmenekültek a lépcsőn és bementek egy szobába. Ott egy kislányt találtak, akinek ugyanolyan színű haja volt, mint Tenshinek. A kis angyalon földig érő fehér hálóing volt. Nagy lila szemei pedig érdeklődve néztek a két idegenre. Tenshi szólt hozzá.

-Szia! Mi nem akarunk rosszat.

-Kik vagytok?

-Én vagyok a te Őrangyalod.

-Ő pedig a barátom Őrsárkánya?

-Igen.

-Tényleg? Azt hittem Ryuu csak ugrat ezzel az egésszel.

-Ryuu? – kérdezte Tenshi és Ryuu egyszerre

-Igen. A Sárkányfiú. Hiszen tudnotok kell, ha az őreink vagytok.

-Persze, hogy tudjuk.

-De én azt nem tudom, hogy ti kik vagytok.

-Akkor most megtanulsz szépen, illendően bemutatkozni rendben? Először, mivel te vagy a fiatalabb neked kell bemutatkoznod, utána nekünk. Rendben? Eljátsszuk?

-Ühüm. Én vagyok Angyalbolygó hercegnője, Tenshi.

-? Ó! Én a te Őrangyalod vagyok, Serikio!

-Én Ryuu Őrsárkánya vagyok, Tai.

-Ez tök jó játék! De most menjetek, mielőtt az őrök észrevesznek. A békekötésig Sárkányok nem lehetnek itt.

-Rendben. Megyünk. Akkor, szia!

-Sziasztok!

-Érdekes, hogy a kis angyalt ugyanúgy hívják, ahogy téged.

-És? A kis sárkánysrácot pedig úgy, ahogy téged? De miért?

-Nem tudom.

-Nem gondoltál még arra, hogy…

-Az ő reinkarnációik vagyunk?

-Pontosan.

-Őrültség.

-Miért Ryuu? Gondolj bele! A kislány pontosan ugyanúgy nézett ki, mint én!

-De ő egy hercegnő. Te pedig nem vagy az.

Ahogy Ryuu befejezte a mondatot az idő újra megindult körülöttük. Most csak egy fél napot utaztak előre.

-Hol vagyunk?

-Valami ünnepélyen.

-Nézd Ryuu! Ott a kislány.

-És ott a sárkányfiú.

-Pont úgy néz ki, ahogy te.

-Marhaság. De mi folyik itt?

-Ez lehet az a békekötés. A két bolygó között.

-Ezekszerint tényleg ellenségek voltak.

-Aha! Nézd! Az Dark!

-Hol?

-Ott, ni!

Tenshi a tömeg egy pontjára mutatott. S valóban ott állt Dark. Hosszú fekete haja, hegyes fülei és gonosz szemei elárulták. A két fiatal megindult feléje.

-Hé Dark!

-Tessék? Elnézést, de kik maguk?

-Ne játszd a hülyét. Mit keresel itt? Nem teheted tönkre az ünnepséged!

-Nem is akarom. Majd a békét teszem tönkre. De maguk honnét tudnak erről?

-Szerinted igazat mond?

-Nem tudom. Te vagy a főnök.

-Tényleg, mióta? Nézd csak! Megint elindult az idő.

Tenshinek igaza volt. Elindult, s csakhamar meg is állt. A párkányon most a királynő állt és beszélt.

-Kedves népem! Szörnyű nap ez a mai. Bolygónk legértékesebb kincseit ellopták a Sárkányok. Szövetségeseink ellenünk fordultak, s ez sajnos háborúhoz vezetett! Kérlek titeket, hogy legyetek erősek! Nehéz korszak áll előttünk. S ha a korszak lezárul, valamelyik nép elpusztul.

-Értem.

-Mit?

-A két bolygó elpusztította egymást. Lehetséges lenne?

-Mi? Mondd már!

-Lehet, hogy az ősrobbanás más, mint amit a tudósok mondanak. Lehet, hogy a csata fordulója, vagy a végső összecsapás okozta a robbanást, ami megteremtette a Földet.

Ekkor az idő újra elindult. Az események folytatódtak és Tenshiben lassan összeállt a kép.

2 évvel később…

-Ostobák! Mindenki bedőlt nekem!

-A Tanácsos! A Tanácsos az áruló!

-Pontosan herceg! Most pedig te és a hercegnő meghaltok!

-Úristen! Ryuu segítenünk kell!

-Nem szabad. A történelem az történelem! Ha beavatkozunk, lehet, hogy nem történik meg az ősrobbanás!

Tenshi és Ryuu végignézték, ahogy a herceg meghal, majd a hercegnő megöli magát. Mindeközben megérkezik a király és a királynő. Szörnyülködve nézik, hogy becsapták őket, gyermekeik pedig meghaltak. A királynő utolsó erejével fénygömbbé változtatta a szerelemeseket, s elrepítette őket.

-Menjetek a távoli jövőbe. Keljetek új életre és éljetek együtt boldogan.

Ezzel az idő kereke újra forogni kezdett, még azelőtt, hogy a robbanás elvitte volna Tenshit és Ryuut.

-Hol vagyunk?

-Otthon, Ryuu. Ha egyáltalán annak lehet nevezni.

-Ezt meg, hogy érted?

-Úgy, hogy mi, pont úgy, mint a hercegnő és a herceg egy Angyal és egy Sárkány reinkarnációi vagyunk. Vagyis nem ide tartozunk…