-Rendben! Akkor kezdjük. Szárnyas prizma, Angyalforma!

Serikio angyalformát öltött.

-Hova ilyen sietősen kedvenc Angyalom? A barátod még nincs itt.

-És nem is lesz, Dark. Elküldtem. Így igazságos: egy-egy ellen.

-Ha ketten jönnétek, se lenne esélyetek.

-Eddig mindig mi győztünk. Most miért lenne másképp?

-Mert most erősebb vagyok, és akiket legyőztetek, azok a buta szörnyeim voltak. Na meg idáig nagy szerencsétek volt, ami most véget ér.

-Ehhez semmi köze a szerencsének. És ezt itt és most be is bizonyítom.

Tenshi a kezébe gyűjtött egy fénygömböt és Dark felé dobta. Az kitért előle, de Tenshi a telekinézis segítségével megváltoztatta a gömb irányát. Ezúttal eltalálta.

-Átkozott! Szóval nem fogod egykönnyen feladni.

-Eszemben sincs!

-Akkor itt az ideje elővenni az erőtartalékot. Én sem kíméllek, te se tedd.

Tenshinek a torkára forrt a szó, a lábai pedig a földbe gyökereztek. Dark kezében hatalmas fekete fénygömb gyűlt össze, ami tele volt gonoszsággal. Az Angyallány futni szeretett volna, de az őt sújtó sötétségtől még a kezét sem tudta megmozdítani, hogy védőpajzsot emeljen maga elé.

”-Nem tudok megmozdulni. Megbénít a sötétség. Nem értem. Miért vagyok rá ilyen érzékeny? Eldobja. Most végem. Hát tényleg így kell végeznem? Ez a hang…”

-Mi a fene folyik itt?

-Eszemben sincs!

-Akkor itt az ideje elővenni az erőtartalékot. Én sem kíméllek, te se tedd.

-Tenshi? ”Mit csinál ez a bolond lány? Az a gömb egyenesen felé tart.” Tenshi menekülj!

-Tai? ”Tai itt van. De miért? Ne, ne gyere ide! Fuss! Hagyj engem.” Mit csinálsz?

-Visszajöttem, mert követtem a szívemet. Gyere! El kell onnan tűnnöd.

-De nem tudok megmozdulni. A sötétség…

-Sárkányfiú! Nézd végig szíved Angyalának halálát.

-Hát nem tudtad? Az Angyalok nem halnak meg. Mert mindig lesz, aki megvédi őket bármi áron!

-Tai, ne csináld!

De már késő volt. A Tenshi felé tartó golyót felfogta Tai teste. A fiú holtan roskadt össze.

-Ostoba. Meghalni egy Angyalért… hahaha! Ráadásul pont egy Sárkány! Ennél nem is lehetne jobb.

-Tai… Ne. Ébredj! Kérlek. Nyisd ki a szemed. Nézz rám azokkal a tengerkék szemekkel, amik első pillantásra rabul ejtettek. Tai? Szeretlek…

-Látod? Ő ostoba volt. Azt hitte, hogy ezzel megment téged és a világot. Pedig ettől te ugyanolyan gyenge maradsz, és a világ elpusztul.

-Fogd be! Megölted őt. Ezt soha, de soha nem bocsátom meg magamnak. Érezd hát a bosszúm erejét! Mert a saját bőrödön fogod megtapasztalni hatalmam végtelenségét!

Villámként tört fel Tenshiből az erő, majd csapott a lányba. Tenshi egész teste fényben úszott. A ruháján eltűntek a szakadások, a sebei begyógyultak. A fény eltüntette a könnyeit. A dühe pedig… ölni akart. Bosszút állni. Bármi áron.

- Megjegyzés: a világon az első legerősebb dolog, ami ölni tud, az a szerelem. A második a bosszú. -

-Mi ez a hatalmas erő? Olyan, mintha nem lenne határa. Ilyen ereje normális esetben nem lehet egy Angyalnak!

-Elvetted tőlem. Megölted. Ezért bűnhődnöd kell. Most végzek veled.

-Nocsak. Ki hitte volna, hogy a szende képű Angyalnak ilyen ereje van. Már örülök, hogy átadtam a harcot az öcsémnek. Semmi kedvem meghalni. Ez a düh a lány szemében még nagy veszélyt jelenthet. Hisz az ereje végtelen. Legalábbis még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy bemérjem, mekkora is valójában. És ez az energia… Megbénít a fénye. Vajon milyen lenne az ereje, ha nem a bosszú, hanem más hajtaná? Dark és én uralkodók vagyunk, a legerősebbek. Ő pedig csak egy Angyal és mégis… a fénye épp úgy megbénít minket, mint őt a mi sötétségünk. Ki ez a lány?

Tenshi megindította a támadást. Jogara megnyúlt, majdnem olyan magas volt, mint maga Tenshi. Dark az első támadása elől kitért, de nagyon lassan mozgott. Tenshinek viszont az erejével együtt a gyorsasága is megnőtt. Féktelen volt az ereje. Az Angyallány minden öntudatát elveszítve harcolt. Fényének nem volt ki parancsoljon. Elárasztott minden.

A fény hatására a pusztaság életre kelt. Virágok nőttek és nyíltak ki, facsemeték bújtak elő a földből, bokrok borították a talajt. Eltűnt a sivárság.

Végül a fény a gonoszt is megölte. Híre hamva nem maradt Darknak. A hatalmas erő már nem fért meg többé Tenshi testében. Szétáramlott a tájon és beborított mindent. Eltűnt a föld, az ég, a növények… Tenshi és Tai teste ott lebegett a fényben.

-Tai… bocsáss meg! Annyira sajnálom!

Nem tudta tovább visszatartani a könnyeit. Patakként törtek elő szemeiből. Visszaváltozott Serikiová. Csak a Szárnyas prizma világított a mellkasán. Az egyik könnye fehér gömbbé változott, és Tai testébe süllyedt. Ebből Ser semmit sem érzékelt. A bánat teljesen felemésztette. Már csak egyre vágyott.

-Haza. Haza akarok menni. Normális lányként felébredni. Az akarom, hogy ez csak egy álom legyen. Taijal akarok lenni, otthon. Ülni a kandalló előtt és újra nevetni. Újra énekelni akarok vele. Átölelni, megcsókolni. Istenem add, hogy ez csak egy rossz álom legyen! Fel akarok ébredni!

-Ser! Ébredj! Tai már vár!

-Tai? Igen… máris megyek.