”Az lehetetlen! Serikio nem mehet el! Nem! Ez csak valami rossz álom!!!”

Serikio, mintha olvasott volna Tai gondolataiban… megszólalt.

-Nem álom. Elmegyek, hogy valóra váltsam az álmomat.

Tokyo lakói borús napra ébredtek. Serikio úgy érezte, hogy még a város őt búcsúztatja, és nem az óévet.

-Serikio készen vagy?

-Igen anya!

-Biztos ne vigyünk el?

-Biztos. Előtte szeretném körbejárni a várost.

-Rendben. Taitól nem búcsúzol el?

-Nem. Jobb lesz így mindkettőnknek. Nem akarok neki mondani, hogy ég veled, nem akarok neki hátat fordítani, nem akarok a szemébe nézni. Most megyek. Sziasztok. Majd küldök levelet, meg beszélünk telefonon.

-Szervusz kicsim. Vigyázz magadra. Szeretünk.

-Ha pénzre, vagy bármi másra lenne szükséged, írj, vagy hívj.

-Kösz Mark.

-És ne feledd. Itt mindig mindenki visszavár, hiszen ide tartozol.

-Richi! Köszönöm! Majd nyáron kijössz hozzám, ha anyáék megengedik.

-Tényleg? Jaj nővérkém! Annyira fogsz hiányozni!

-Te is nekem törpe.

-Ugye majd, ha levelet írsz, akkor írsz nekem is, és a törpét nagy t-vel fogod írni?

-Hát persze. De mostmár mennem kell, ha be akarom járni a várost.

-Szervusz kicsim!

-Vigyázz magadra!

-Gyere vissza minnél előbb nővérkém!

-Tai! Nem akarsz kikelni az ágyból?

-Kösz Corina, de inkább kihagynám.

-Hé, mi bánt?

-Serikio elmegy. San Fransiscoba és soha többé nem jön vissza!

-Istenem! És ezért vagy ilyen elkeseredett? Hiszen bármelyik lányt meghódíthatod!

-De Ser nem bármelyik lány!

-Te jó ég! Szegénykém. Ne aggódj. Menj! Köszönj el tőle. Mondd neki, hogy viszlát. Akinek ezt mondjuk, az egyszer még visszatér hozzánk, főleg, ha hozzáteszed, hogy szeretlek.

-Tényleg?

-Igen. Úgyhogy menj.

-Rendben.

-Szegény öcsikém.

-Ser! Ser!

-Ser nincs itt!

-Hogy?

-Már elment. Azt mondta, körülnéz még a városban.

-Az nem lehet. Meg kell találnom!

”-Mennyi emlék. Amikor először találkoztam Taijal. De lehet, hogy nem is először. Tai… Vajon mit csinálhat most?

”-Gyerünk! Meg kell találnom! Állj! Mi lenne, ha a repülőtérre mennék, és ott várnám meg? Igen!”

”-Ez volt a kedvenc büfém. Ichigoval mindig ide jártunk, és persze mindig összeakadtunk Taijal és a hülye bandájával. Az volt az a tető, ahol először átváltoztam. Ryuu is ott csókolt meg először. Tényleg! Milyen régen láttam. Aztán itt van ez a rejtélyes kastély, ami olyan ismerős. A Maszkosfiút is itt láttam meg először. Na meg a másolatommal is itt találkoztam. Mennyi emlék, mennyi hely. Mind-mind megmarad bennem. Sosem felejtem el ezt a várost.”

-Na! Mostmár ideje a repülőteret venni úticélnak, ha oda akarok érni.

-Itt is vagyok. Kettes kapu. Rendben. San Fransisco vigyázz, jövök.

-És én is! Serikio!

Ser megfordult, hogy megnézze nem halucinált-e, amikor Tai hangját hallotta. Kérdésére azonnal választ is kapott. Hirtelen egy forró ajak ért az övéhez. Felismerte a melegséget. Tai. Igen ő volt. Mély és érzelmekkel teli csók. De elváltak, amikor bejelentették, hogy kezdjék meg a beszállást a San Fransiscói járathoz.

-Mennem kell.

-Igen.

-Serikio elindult a mozgólépcsőn felfelé.

-Serikio, csakhogy tudd! Szeretlek!

-Én is szeretlek! Ég veled!

-Én inkább azt mondom, hogy: Viszontlátásra… Angyallány.

-Tökéletes befejezése ennek a történetnek.

-Nem drágám. Tökéletes kezdése az álomnak. S ahol az álom beteljesül…

A mondatot Serikio anyja, Serikio és Tai együtt fejezték be.

-Ott kezdődik a valóság.

Ezután egy titokzatos hang szólalt meg, amit senki sem hallott, csak érezték.

-Ők egy napon nagyon boldogok lesznek. Együtt…