-Igen értem! Máris szólok neki! Serikio!

-Tessék Maggie!

-Képzeld! Megvan a párod a műsorra! Holnap mutatják be!

-Ez remek. Bár…

-Nem rajogsz érte túlságosan. Lehet, hogy tök jó fej!

-Lehet. De ő akkorsem…

-Akkorsem ki?

-Nem érdekes. Jaj! Az a fiú már megint itt van!

-Milyen fiú?

-Fordulj meg!

-Ja az! Helyes!

-Nem tudom, mi a helyes benne!

-Jaj ne mondd, hogy szerinted nem helyes! Téged figyel! Kis mázlista!

-Engem nem érdekel.

-Miért? Talán csak nem vár téged Tokyoban valaki?

-Nem! Na jó. Talán vár. De ki tudja meddig?

-De ő most ott van, ez a fiú pedig itt! Különben is! Nem kell tudniuk egymásról!

-A másik fiúval nem tartom a kapcsolatot.

-Hát akkor!

-Hát akkor azt várom, hogy kapjak tőle egy levelet, annak ellenére, hogy megegyeztünk, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.

A szálláson…

-Ó Angyalok Mindenható Szent Anyja! Még egy ajándék. Kezd elegem lenni! Ez a fiú igen idegesítő.

-Végre vége a próbának.

-Igen. De te miért panaszkodsz? Hiszen csak parancsolgattál Maggie.

-Az lehet Lana. De hidd el, az is fárasztó.

-Én nem vagyok fáradt! Még egy csomó energiám van!

-Mi? Serikio mondd csak! Mi van benned?

-Le nem merülő elem? Hiszen Amelia jól megdolgoztatott! Én ennyitől már a lábamon sem tudnék állni!

-Hát ez van! Ez a próba a vb-re való felkészüléshez képest piskóta!

-Te jó ég! Most már biztos, hogy nem emberi lény.

-Menjünk ki a parkba! Szabad levegőn lehet a legjobban pihenni. És amúgy meg itt márciusban a legszebb a tavasz. Nálunk ilyenkor még hideg van.

-Én benne vagyok!

-Én is!

Kimentek a parkba. Fagyit ettek, tartottak a gyerekeknek egy kis előadást, utána pedig hintáztak.

”-Milyen furcsa. Már két hónapja annak, hogy idejöttem. Eközben megcsináltam a Júlia halálát, főszerepet játszottam a Hamupipőkében, most pedig Amelia kisasszony partnere leszek a Feltámadt Főnixben. Ez a történet arról szól, hogy egy lány a híres nővére árnyékában él. De ki akar ebből lépni, de nem tudja, hogy hogyan, ezért egy nehéz mutatványt tanul meg. Amikor a nővére megtudja, hogy mire készül a húga, kezdi elismerni a tehetségét. De tudja, hogy az az ugrás lehetetlen, ezért megpróbálja lebeszélni róla. De nem sikerül. A nővére az egyik előadáson olyan súlyos sebet szerez, ami örökre derékbe töri a karrierjét. A lány ezek után átveszi a nővérétől a színpad irányítását. Végül rájön, hogy azzal az őrült, légből kapott mutatvánnyal nem éri el azt, amit akar. Ahhoz egészen más kell. Rájön, hogy egy előadással érheti ezt el, ami által kiléphet a nővére árnyékából. Úgymond feltámad. A feltámadt főnix erősebb, mint elődje, lángja jobban és fényesebben ég. Tüze mindent elsöpör. És nekem is ez kell. Ez az előadás abban különbözik a többitől, hogy az artistás jeleneteken kívül, az egész az ugróasztalokon, a köteleken, de legfőképp a talajon balett formájában történik.”

-Serikio! Serikio!

-Tessék?

-Az a fiú megint itt van!

-Hogy? Hát ez nem igaz! Nincs mese! Beszélnem kell vele!

-Mindent bele!

-Adj neki!

-Hé te!

-Én?

-Igen! Miért? Van itt még valaki?

-Nincs.

-Mondd! Miért követsz folyton?

-Hát… Az az igazság, hogy tetszel, de nem mertem odamenni, mert félek a visszautasítástól. Hiszen te olyan nagy artista vagy, és mindig vannak körülötted emberek.

-Te jó ég! Akkor legalább az ajándékokhoz fűztél volna egy kártyát!

-De nem mertem. Mondom, hogy félek a visszautasítástól.

-És mikor tudtalak volna visszautasítani, ha nem találkozunk?

-Nem tudom.

-Tudod… Te tökéletes ellentéte vagy egy fiúnak, akit ismerek. Mert ő szókimondó és a tettek embere. Te viszont félénk vagy és visszahúzódó. Eltaláltam?

-Igen. Ne is mondj semmit! Elmegyek magamtól.

-Én egy szóval sem mondtam, hogy menj el.

-De gondoltad. Hiszen nekem mindegyik lány ezt mondja.

-Egy barátomat idézve, én nem vagyok mindegyik lány. Én Serikio vagyok.

-Én Michael.

-Nos Michael. Ha jól látom légtornász vagy. Kár lenne letagadnod.

-Eszem ágában sincs letagadni.

-Akkor jó. Mondd csak! Nem lenne kedved egy sütihez? Van itt egy jó cukrászda!

-Benne vagyok! Én fizetek!

-Odanézz! Együtt mennek el! Igazam volt! Összeillenek!

-Igen. Úgy néz ki, nagyon jól megértik egymást.

-Szóval tényleg japán vagy? Milyen szerencsés vagy! A ti országotok, ráadásul egy tokyoi nyerte meg a kori vb-t.

Serikio hangosan felkacagott.

-Most mi olyan nevetséges?

-Nem láttad a bajnokságot?

-Nem. Csak hallottam róla.

-Mondd csak! Szeretnél találkozni a bajnokkal?

-Miért? Te talán ismered?

-Igen. És te is.

-Én is?

-Bizony. Megsúgom, hogy honnan. Rendben?

-Rendben.

Közelebb hajoltak egymáshoz.

-Onnét, hogy a világbajnok itt van az orrod előtt?

-Nem értem.

-Te jó ég! A koribajnok veled szemben ül.

-Ve… Te?!

-Igen én. Serikio Takashi. Ifi és a valaha volt legfiatalabb felnőtt világbajnok. Örülök, hogy találkoztunk.

-Úr Isten! Mindjárt leesek a székről.

-Azért a szádat még becsukhatod.

-De ez hihetetlen. Itt ül velem szemben a húgom példaképe. Aki miatt korcsolyázik! Szegényemnek összetörik a szíve, ha megtudja, hogy artista lettél.

-Miért?

-Azért, mert az az álma, hogy egyszer jobb lesz nálad, és legyőz a világbajnokságon.

-Még mindig megteheti. Csak nem a vb-n. Ha majd úgy érzi, hogy felkészült, akkor én szívesen megmérkőzök vele a jégen. Ezt nyugodtan megmondhatod neki. Különben is. Koriban valakinek át kell adnom a stafétabotot. Tudod mit? Várj meg itt. Mindjárt jövök.

Serikio egy hosszú ággal a kezében tért vissza, majd előhúzott egy tőrt a csizmájából.

-Úr Isten! Te miket tartasz magadnál?

-Megszoktam. Tokyoban elkel. Ölj, vagy megölnek.

-Mit mondtál? Bocs, de az utolsó mondatodat nem értettem.

-Jobb is. Az embernek nem kell mindent hallania.

Másnap…

-Serikio! A partnered a darabban…

-Michael!

-Szia!

-Ti ismeritek egymást?

-Tegnap találkoztunk. Látod! Akármit is teszel, előbb vagy utóbb, de találkoztunk volna.

-Igen. Mostmár belátom.

-Rendben! Akkor kezdjük a próbát! Holnap premier! Aki lazsál, az repül! Ez még a legjobbakra is vonatkozik!

-Menjünk Michael.

-Igen.

”Bár ő nem Tai, és nem is a Maszkosfiú, de most egyelőre be kell érnem vele. Ki tudja? Talán jó móka lesz! Most itt vagyok. Most Serikio Takashi vagyok, és nem Angyallány. Varázserő nélkül kell boldogulnom. Tai odahaza van, és lehet, hogy már nem is gondol rám. Hiszen levelet sem küldött. Az én helyem itt van, itt kell feladatot teljesítenem. Méghozzá a legjobbá kell válnom! Most nem érek rá arra, hogy Taira gondoljak.”

De Serikio nem tudja, hogy egy levél várja őt a szálláson, nem akárkitől, s a levélben sem akármi áll.

-Végre megjöttem! Mi ez? Egy levél? Kitől?

Serikio felvette a levelet a földről.

-Taitól jött!

Michael megállt az ajtó előtt. Várt, hátha Ser hangosan olvassa a levelet. Így is történt.

-Drága Seri! Nagyon hiányzol mindenkinek. Minden olyan üres nélküled. Képzeld! Épphogy csak átmentem énekből. Hát nem furi? Nemrég még én voltam az egyik legjobb, félévkor meg majdnem megbuktam. Annyira hiányzol. Reggelente nem futhatok utánad, ha felnézek az ablakodra, te nem nézel ki. Hiába dobálom abban reménykedve, hogy egyszer csak kirohansz a házból és leüvöltöd a fejemet. Az iskolában sem cikizhetlek. Igazság szerint a magatartásom ötös amióta elmentél. Mintha elvesztettem volna a fényt. Miért? Egy óceán van közöttünk, de olyan, mintha egy egész világ lenne. Minden este, amikor lefekszem, és amikor felkelek is, na meg órákon, és edzésen is rád gondolok. Ezért kispadra tettek, mivel mindig máshol járnak a gondolataim. Persze Taki és Ichigo tudják, hogy miért. Ichigo biztos írta neked, hogy belezúgott Takiba, és fordítva is. Most együtt járnak. Hihetetlen, hogy még csak két hónapja mentél el, pedig olyan, mintha az óta már egy örökkévalóság telt volna el. Hiányod felmérhetetlen. Mikor jössz vissza? De ez nem érdekes. Ha kell, életem végéig várok rád.

-Ó Tai… Mit tettem?