-San Fransisco. Végre itt vagyok. Melido színpad vigyázz, mert jövök! Teljesíteni fogom a próbát, és én leszek a legnagyobb sztár, aki valaha is fellépett.

-Van szerencsém bejelenteni nektek színpadunk legújabb artistáját, a japán Serikio Takashit. Mint tudjátok, mindenkinek ki kell állnia egy próbát. Serikio! A te próbatételedet színpadunk jelenlegi sztárja, Amelia Darronti határozza meg!

”-Amelia Darronti! A világ leggjobb artistája. Hihetetlen! Olyan izgatott vagyok, hogy majd kiugrok a bőrömből.”

-Rendben. Mivel láttam a kűrödet, amivel nyertél, ne számíts könnyű feladatra.

-Remélem is, hogy nem adsz egyszerű feladatot. De akármi is legyen az, megcsinálom, hogy kivívjam mindenki elismerését, legfőképp a tiédet Amelia kisasszony! Mert egyszer olyan jó sőt, még jobb akarok lenni, mint te!

-Rendben. Akkor hajtsd végre a mostani előadásunk fénypontját, Júlia halálát!

-Megcsinálom.

-Egy hetet kapsz! Ha nem hajtod végre, távoznod kell!

-Értettem! Megcsinálom.

-Rendben. Ezzel eldőlt. Egy hét múlva tehát eldől Serikio sorsa. A felkészüléshez kapsz egy videókazettát, amin rajta van a manőver, és egy menedzsert is, aki segít.

-Rendben. De a videókazettára semmi szükség. Kívülről ismerem a mutatványt.

-Ha így akarod… David! Te segítesz neki felkészülni.

-Rendben főnök.

-Jobb lesz, ha azonnal elkezditek a felkészülést!

-Máris megyünk. A próbatermet nem tudjuk használni, ott ugyanis Amelia és Romeo gyakorolnak.

-Milyen érdekes, hogy a Rómeót játszó fiút is Romeonak hívják.

-Itt vagyunk!

-Azta! Mekkora!

-Először is meg kell tanulnod lengeni. Kérlek, menj a trapézhoz, amíg felhúzom a hálót.

Ser megragadta a trapézrudat, és elrugaszkodott. Lengett. Elég nagy volt a lendülete, így az kitartott addig, amíg rájött, hogyan kell hajtani, mert ezt egy kicsit nehezebb volt, és másképp kellett, mint az otthonit. Ser elengedte a trapézt, és a levegőben egy félszaltóval elkapta a másik trapézt.

-Azta! Ezt meg hol tanulta?

-Te nem ő a korcsolyabajnok? Tudod, aki több mint 5 fordulatot ugrott.

-De. Ő az. Nem hittem volna, hogy ilyen profi.

-Olyan, mintha a vérében lenne.

-Ja. Egyszerűen szuper a csaj. Láttad?! 720 fokos fordulatot ugrott, és még a trapézt is elkapta.

-Ő megtanulhatja a Júlia halálát. Neki sikerülhet.

-Hogy halad a kislány?

-Amelia kisasszony! Mégcsak egy órája gyakorolnak, de a lány nagyon jó.

-Valóban? Ezt azért megnézem.

Serikio fellökte magát, és a trapéz tartókötelei között repült felfelé pörögve, majd hirtelen kitört a pörgő lendületből. A törzse vízszintesen volt, a lábai és a feje pedig lefelé lógtak. A feje irányába fordult meg, hogy lássa a trapézt. De nem sikerült. A trapézt nem érte el. Túl hosszút ugrott.

-Semmi baj. Majd holnap folytatjuk. A végét elrontottad, de ez nagy fejlődés egyetlen nap alatt.

”-Mi? Egyetlen nap alatt? Az hogy lehet? Ez a lány tényleg páratlanul tehetséges. Nem hittem volna, hogy valaha is akad ilyen kihívóm. Ha egy pillanatra is lankad a figyelmem, máris lehagy.”

-Hihetetlen. Egyetlen nap alatt idáig eljutni? Ez a lány lehet, hogy nem is ember.

-Ne beszéljetek butaságokat! De nem értem, miért pont a végét tanulták meg először?

-Nem a végét tanulták meg először. A többi már majdnem tökéletesen megy. Ezért inkább a végére összpontosítanak.

-Értem. Hihetetlen, hogy meddig eljutott egyetlen nap alatt.

-Az elején azonnal tudott lengeni. És egy félszaltóval el is kapta a másik trapézt.

-Az lehetetlen.Ez még nekem sem ment elsőre.

-Lehet, hogy ez a lány még a nagy Amelia Darrontinál is jobb lesz?

-Ostoba! Tartsd a szád!

-Azt nem hagyom!

”-Van benne valami. Miért érzem magam fenyegetve, ha a színpadon látom. Ezt akkor éreztem először, amikor megnyerte a korcsolyabajnokságot. Akkor még nem ezen a színpadon állt, mégis fenyegetve éreztem magam. Lehet, hogy ő lesz az első nagy kihívóm? Majd egy hét múlva meglátjuk.”

A következő napokban Serikio keményen készült, az egyre jobban közeledő bemutató napjára. Pár nap alatt elsajátította az egész manővert, csak egy baj volt. Nem tudta a végén elkapni a trapézt.

”-Miért nem megy? Miért rontom el folyton? Miért nem tudom elkapni a trapézrudat?”

-Próbáld meg mégegyszer!

-Vettem!

”-Most sikerülni fog. Most megcsinálom. Jaj ne! Megint elrontottam!”

-Romeo!

-Mondd! Valahányszor visszafelé indulsz, mit keresel a szemeddel? Mert minden Júlia élete párját, Rómeot keresi. Keresd te is Rómeot, és akkor menni fog.

Romeo visszalökte Serikiot a másik trapézra. Mire Serikio odanézett, Romeo már eltűnt.

”-De Romeo nem tudja, hogy én nem vagyok Júlia, mert nekem nincs meg életem párja.”

-Azthiszem mára abbahagyhatjuk. Holnap lesz a nagy nap. Jól aludd ki magad!

-Rendben!

-A fenébe! Már megint lejött a ragtapasz!

-Hagyd! Majd én megcsinálom.

-Kösz Mimi! Jó, hogy itt vagy. De nem értem. Tulajdonképpen miért is vagy te itt? Hiszen eljöttem, és elvesztettem az erőmet.

-De nem teljesen. Bármikor visszaszerezheted az erődet, ha szükség van rá. És különbenis. Én mostmár örök társad maradok, mivel többé már nem tagadhatod le, hogy hatalmad van. És amíg az erő ott szunnyad benned, én itt leszek, és látni fogsz.

-Értem. Szunnyadó erő. Mimi! Mi lesz, ha egyszer az erőim felszabadulnak?

-Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mekkora is pontosan az erőd, de annyit biztosan tudok, hogy hatalamas. Bármikor kitörhet belőled. Csak a megfelelő ösztönözésre van szükség. Utána meg tanulod irányítani, bánni vele, kordában tartani. Ez is egy próba, az Angyaltanács részéről.

-Angyaltanács?

-Igen. A megmaradt 10 Angyal, akik most a világ legerősebbjei. Belőlük áll a tanács. Igazság szerint vén trottyok, hosszú szakállal, nagy palásttal. Egy körasztal körül ülnek, és valószínűleg most is téged figyelnek.

-Engem figyelnek?

-Igen. Amikor harcolsz, és amikor az élet próbatételén vagy. Mint például most.

-Ez akkor tényleg azt jelenti, hogy van esélyem az erőm visszaszerzésére. Na jó tegyük el magunkat holnapra. Nehéz nap lesz. Eldől a sorsom.

-Én biztos vagyok benne, hogy sikerül.

-Remélem.

”-A jó artista nem a partnerében, hanem önmagában bízik. Én pedig holnap bízni fogok önmagamban, hiszen az itt maradásom a tét. De mostmár tényleg álmos vagyok. Már alig várom, hogy holnap legyen.”

Másnap…

-Köszönöm, hogy eljöttek!

”-Mindent vagy semmit. Itt a nagy pillanat.”

Serikio elrugaszkodott. Lengett. Aztán elengedte a trapézt, és megcsavarta saját testét, majd elkapta a másik trapézt. Ennek a trapéznak egy forgó volt az alján. Rendes esetben ezt kellett volna használnia a végén, de módosított a manőveren, hogy nehezebb legyen a mutatvány. A trapézon ült és hintázott. Majd hirtelen ledobta magát a trapézról, megfogta a forgótrapézt, megcsavarta, és háttal a trapézrúdnak szállt felfelé. A látvány gyönyörű volt. Kezeit x-be tette a mellei előtt. Teste félkörívet formált. Amikor félútra érkezett, a két trapéz pont felé irányult. Serikio csak szállt tovább a levegőben, s nem kapta el kezével a trapézt.

”-Mire készül ez a lány? Nem értem. Így le fog esni. Én sose csináltam így.”

De Serikio tudta, hogy mit csinál. Átrepült a trapéz két tartókötele között. Bal térdét a fejéhez emelte, a jobb lábát pedig a trapézrúd felett elkezdte behajlítani. Amikor a jobb lába elérte a tapézt, bal lábát a trapéz másik oldalán kinyújtotta. Ahogy a bal lába lendült, úgy ment vele a teste is. A látványt fokozta az izzadtság cseppeken megtörő fény. Olyan volt, mintha sírna.

”-Most jön a befejezés. Tökéletesen kell megcsinálnom. Ha elbukok mindennek vége. Nem! Nem fogok elbukni! Megcsinálom!”

Testét visszahajtotta, hogy elérje kezével a rudat. Majd belengett. Elengette a trapézt. Szállt felfelé. Pörgött. De történt valami.

”Még jobban felpörög? Mit művel? Változtat a manőveren, most meg még veszélyesebbé teszi.

”Most sikerülni fog. Sikerülni! Gyerünk! Nem várakoztathatom meg Rómeót, mert én vagyok az ő Júliája!

Abbahagyta a pörgést. A feje és a lábai lógtak lefelé. A törzsében egy kicsi hajlított ív volt. A keze párhuzamos volt a testével. Eredetileg a manővert szalagokkal kellene befejezni, de Serikionak el kell kapnia azt a trapézt, amiről elugrott. Vajon sikerül neki?

”-Romeo jövök! Tai? Mit keres a trapézon? Ő lenne az én Rómeóm?

-Pazar!

-Ne igyál előre a medve bőrére David. ”Nem tudja elkapni! Túl sokáig tartotta a pózt”

”Nem jó! Túl sokáig tartottam a pózt. Tai gondolata elvonta a figyelmemet. Most mi lesz?”

Serikio leesett. A hálóba zuhant.

”Nem sikerült. Ennyi tellett tőlem.”

Ser kiugrott a hálóból. Érezte, ahogy David a kezét a vállára fekteti.

-Elszúrtam.

-Serikio!

-Amelia kisasszony! Bocsáss meg! Igazad volt, én…

-Fogd már be! Meghallgatnál?

-Hogy? Persze. De…

-Semmi de! A végét elrontottad. De előadtad az igazi Júlia halálát. Az ugrás pedig… igazi Júliához méltó volt. Az előadásod a szemeim elé idézte azt a pillanatot, amikor Júlia a halálba rohan kedveséért. Gratulálok!

-Ez azt jelenti, hogy itt maradhatsz! Éljen!

-Én végig tudtam, hogy sikerülni fog!

-Maggie, Lana… Köszönöm.

-Ne köszönj semmit. Inkább menjünk, és ünnepeljük meg, hogy itt maradhatsz!

-Eszembe jutott!

-Micsoda?

-Mint tudjátok, nem a következő előadástól, hanem az utánalévőktől én írom a forgatókönyvet! Én leszek a rendező! Már csak a történet hiányzott a bemutatkozásomhoz! De idáig nem volt semmi ötletem. De most! Serikio! Te vagy a katalizátorom!

-Én?!

-Bizony! A történet egy olyan lányról fog szólni, aki nem adja fel soha, hogy elnyerje nővére elismerését.

-Ez tökéletesen ráillik Serikiora és Ameliara.

-Bizony! Máris ismertetem az ötletemet a főnökkel! Ja és persze a főszerepeket is.

-Ha végeztél, gyere át hozzám!

-Hallod ezt? Főszerepet fogsz játszani!

-Persze, hiszen profi! Végülis végrehajtotta az ugrást.

-Kösz David! ”Igen! Főszerepet fogok játszani. És tökéletes leszek! Az út a csúcsra elkezdődött. Amint lehet, a végére érek. Hamarosan én leszek a legnagyobb sztár!”