17. fejezet
Serikio 2008.08.27. 16:46
-Aú!
-Mi az?
-Már napok óta fáj a fejem.
-Serikio ez veszélyes. Lehet, hogy azt jelenti, hogy a rejtett erőid felszabadulni készülnek.
-Te meg milyen rejtett erőkről beszélsz Mimi?
-Azokról, amelyek a bensőd legmélyén rejtőznek. Nem tudom, hogy mennyire hatalmas, de nagy.
Csrrrrrrr!
-A telefon. Felveszem. Szia Ichigo! Holnap? Persze ráérek. Oké, akkor 2-kor.
Másnap…
-Hát te hová készülsz így kiöltözve?
-Mi közöd hozzá? De, ha már megkérdezted a lányokkal megyek a Hotba. Egy kis pasivadászat.
-Nem hiszem, hogy sokra mennél vele. Mintha egy kicsit meghíztál volna hátsótájékon.
-Nagyon vicces!
Serikio levágott egy pofont Tainak.
-Hupsz! Bocsi! Szia!
-Csak tudnám, mért élvezi azt, hogy kínozhat. Még hogy pasizni! Sosem tenné ezt velem!
-Helló lányok!
-Szia Ser!
-Hol voltál eddig. Vagy 10 percet késtél!
-Bocs Ich! Egy nagy tuskó feltartott.
-Hűha! Elég nagy lehetett.
-Ne rebegtesd nekem itt a szemeidet Yuka! Tai csak hű volt önmagához.
-Aha. Most már Tai?
-Pofa be!
-Elnézést hölgyeim!
-Tessék! Mit óhajt?
-Csak feltűnt kegyed mérhetetlen szépsége.
-Bocs, de foglalt vagyok.
-Á értem. Bár én ezt úgy értettem, hogy modellkedhetne nálam. Csak…
-Csak mi?
-Csak azt hittem, hogy tökéletes. De nem elég jó az alakja.
-Nem elég jó az alakom!!! Ezt meg, hogy értette? Az alakom tökéletes! Én vagyok a műkorcsolya világbajnok és a Melido színpad sztárja!
-Már nem. Hallottam, hogy a színpadnak új üdvöskéje van. Megtalálták az utódját kedves Serikio kisasszony.
-Az lehetetlen! Az alakom tökéletes! Még a modellek is ilyet szeretnének! Nekem van a legjobb alakom a tinédzserek között!
-De nem tökéletes, sajnálom. Különben is. Az emberek még mindig Amelia kisasszonyt tartják a legjobbnak. A nyomába sem érhet! És ahogy látom Ön épp olyan gyenge, mint ő. Mert egyikőjük sem tért vissza a színpadra.
-Maga! Amelia kisasszony végzetesen megsérült! Semmit se tud róla! Ő a legerősebb ember, akit ismerek! Nincs joga ahhoz, hogy őt ócsárolja! Engem lehordhat a sárga földig, de őt, de őt nem…
-Milyen harcias. Hasonlít valakire.
-Hogy? ”Csak nem az Angyallányra célzott? Le kell állnom. Még a végén rájön a titkomra” Menjen a pokolba.
-Viszlát Hölgyeim! ”A fenébe! Nem sikerült kiderítenem, hogy tényleg ő e az Angyallány.”
-Hú Ser! Ez a férfi aztán kikészített.
-Mocskos disznó!
-Ne húzd fel magad! Nyugi. Legfőképp azért, mert Tai tuti, hogy otthon vár és neki nagyon nem jó, ha már eleve idegesen mész oda. Szegény! Már előre sajnálom.
-Jól van, akkor holnap. Sziasztok!
-Szia!
-Ah! Majdnem lebuktam. Szörnyű ez a fejfájás. Még uralkodni sem tudok magamon.
-Jó napot Serikio kisasszony!
-Már megint maga az?
-Hát igen. Nem tudok elszakadni Öntől. A szépsége vonz. Bár nem tökéletes az alakja, mégis oly gyönyörű kegyed, hogy nem tudok elszakadni.
-Akkor jobb lesz, ha megteszi. Mondtam: foglalt vagyok.
-Ó! Irigylem azt a fiút. Hát akkor, viszlát! Vigyázzon magára!
-Ja! Viszlát!
-Hogy én mennyire utálom ezt a pojácát. Mi volt ez? Egy robbanás! A suli!
Serikio azonnal cselekedett. Átváltozott. A szörny valami egészen új volt. Leginkább egy robotra hasonlított.
-Hé te bumburnyák! Hogy merészeled megtámadni a tudás házát? Én, a szeretet és a fény védelmezője, a szabadság jelképe ezt nem hagyom!
-? Ki vagy te?
-Hogy? Én vagyok az Angyallány!
-Te? Azt hittem szebb vagy.
-Szebb? Szóval nem vagyok neked elég szép? Nesze! Fénycsóva!
-Mellé! Még béna is vagy. Anélkül a sárkánysrác nélkül semmit sem érsz!
-Semmit? Na ebből elegem van! Betelt a pohár! Nincs szükségem senkire ahhoz, hogy győzzek!
Tenshi szeme sárgává változott. Majd fény csapott ki a szeméből. Az égig emelkedett, majd, mint egy villám lesújtott az Angyalra. Tenshi teste fényben úszott. A szeme nem látszott a fénytől mintha eltűnt volna. Minden szárnycsapás nélkül a levegőbe emelkedett. Fél méterrel a föld felett lebegve elindult a szörny felé. Az nem tudott semmit sem tenni. Az erő lebénította. Tenshi feje fölé emelte két kezét. Kezei között pedig valami fénylett, ami egyre nagyobb lett. Végül olyan hatalmasra nőtt, hogy Tenshit ellepte volna, de ő a szörnyre dobta. Az pedig megsemmisült. Tenshi ekkor megnyugodott, s csak most jött rá, hogy mi történt.
-Te jó ég! Ezt a pusztítást én okoztam volna? Semmire sem emlékszek.
-Én megmagyarázom!
-Ki? Ki maga?
-Az ellenség. Bebizonyosodott, hogy Ön nagy erőkkel rendelkezik.
-Szóval ez az egész el volt rendezve.
-Igen. A legbosszantóbb szörnyemet küldtem Önre. És látom sikerült elérnem a célomat. Az erői felszabadultak. Így már igazi kihívást jelent számomra. Gratulálok! Bebizonyította, hogy valóban hatalmas ereje van, akár az Angyalhercegnőnek.
-Honnét… Hová lett? És, hogy értette azt, hogy felszabadult erők?
-Tenshi…
-Mimi?
-Tenshi te vagy?
-Persze. Ki más lennék?
-Csak olyan furcsa voltál. Olyan dühös és féktelen.
-Te megijedtél tőlem?
-Igen.
-Sajnálom. Talán jobb lenne… Talán jobb lenne, ha elmennél!
-De én nem akarok elmenni… Veled akarok maradni! Amióta veled vagyok, olyan boldog vagyok, mert végre szereztem egy barátot.
-De azt mondtad, hogy megijedtél tőlem.
-De most már nem félek. Menjünk haza.
-Jó.
Kettesben szépen hazamentek a csillagos ég alatt.
|