11. fejezet
Serikio 2008.07.11. 14:28
”Az lehetetlen! Serikio nem mehet el! Nem! Ez csak valami rossz álom!!!”
Serikio, mintha olvasott volna Tai gondolataiban… megszólalt.
-Nem álom. Elmegyek, hogy valóra váltsam az álmomat.
Tokyo lakói borús napra ébredtek. Serikio úgy érezte, hogy még a város őt búcsúztatja, és nem az óévet.
-Serikio készen vagy?
-Igen anya!
-Biztos ne vigyünk el?
-Biztos. Előtte szeretném körbejárni a várost.
-Rendben. Taitól nem búcsúzol el?
-Nem. Jobb lesz így mindkettőnknek. Nem akarok neki mondani, hogy ég veled, nem akarok neki hátat fordítani, nem akarok a szemébe nézni. Most megyek. Sziasztok. Majd küldök levelet, meg beszélünk telefonon.
-Szervusz kicsim. Vigyázz magadra. Szeretünk.
-Ha pénzre, vagy bármi másra lenne szükséged, írj, vagy hívj.
-Kösz Mark.
-És ne feledd. Itt mindig mindenki visszavár, hiszen ide tartozol.
-Richi! Köszönöm! Majd nyáron kijössz hozzám, ha anyáék megengedik.
-Tényleg? Jaj nővérkém! Annyira fogsz hiányozni!
-Te is nekem törpe.
-Ugye majd, ha levelet írsz, akkor írsz nekem is, és a törpét nagy t-vel fogod írni?
-Hát persze. De mostmár mennem kell, ha be akarom járni a várost.
-Szervusz kicsim!
-Vigyázz magadra!
-Gyere vissza minnél előbb nővérkém!
-Tai! Nem akarsz kikelni az ágyból?
-Kösz Corina, de inkább kihagynám.
-Hé, mi bánt?
-Serikio elmegy. San Fransiscoba és soha többé nem jön vissza!
-Istenem! És ezért vagy ilyen elkeseredett? Hiszen bármelyik lányt meghódíthatod!
-De Ser nem bármelyik lány!
-Te jó ég! Szegénykém. Ne aggódj. Menj! Köszönj el tőle. Mondd neki, hogy viszlát. Akinek ezt mondjuk, az egyszer még visszatér hozzánk, főleg, ha hozzáteszed, hogy szeretlek.
-Tényleg?
-Igen. Úgyhogy menj.
-Rendben.
-Szegény öcsikém.
-Ser! Ser!
-Ser nincs itt!
-Hogy?
-Már elment. Azt mondta, körülnéz még a városban.
-Az nem lehet. Meg kell találnom!
”-Mennyi emlék. Amikor először találkoztam Taijal. De lehet, hogy nem is először. Tai… Vajon mit csinálhat most?
”-Gyerünk! Meg kell találnom! Állj! Mi lenne, ha a repülőtérre mennék, és ott várnám meg? Igen!”
”-Ez volt a kedvenc büfém. Ichigoval mindig ide jártunk, és persze mindig összeakadtunk Taijal és a hülye bandájával. Az volt az a tető, ahol először átváltoztam. Ryuu is ott csókolt meg először. Tényleg! Milyen régen láttam. Aztán itt van ez a rejtélyes kastély, ami olyan ismerős. A Maszkosfiút is itt láttam meg először. Na meg a másolatommal is itt találkoztam. Mennyi emlék, mennyi hely. Mind-mind megmarad bennem. Sosem felejtem el ezt a várost.”
-Na! Mostmár ideje a repülőteret venni úticélnak, ha oda akarok érni.
-Itt is vagyok. Kettes kapu. Rendben. San Fransisco vigyázz, jövök.
-És én is! Serikio!
Ser megfordult, hogy megnézze nem halucinált-e, amikor Tai hangját hallotta. Kérdésére azonnal választ is kapott. Hirtelen egy forró ajak ért az övéhez. Felismerte a melegséget. Tai. Igen ő volt. Mély és érzelmekkel teli csók. De elváltak, amikor bejelentették, hogy kezdjék meg a beszállást a San Fransiscói járathoz.
-Mennem kell.
-Igen.
-Serikio elindult a mozgólépcsőn felfelé.
-Serikio, csakhogy tudd! Szeretlek!
-Én is szeretlek! Ég veled!
-Én inkább azt mondom, hogy: Viszontlátásra… Angyallány.
-Tökéletes befejezése ennek a történetnek.
-Nem drágám. Tökéletes kezdése az álomnak. S ahol az álom beteljesül…
A mondatot Serikio anyja, Serikio és Tai együtt fejezték be.
-Ott kezdődik a valóság.
Ezután egy titokzatos hang szólalt meg, amit senki sem hallott, csak érezték.
-Ők egy napon nagyon boldogok lesznek. Együtt…
|