|
2. fejezet
Serikio 2008.04.01. 19:16
Serikio csak zuhant lefelé… Mindaddig, amíg az aznap talált prizma kiesett a zsebéből. Ser utánanyúlt, hogy elkapja, de nem érte el.
-Szárnyasprizma! An-gyal-for-ma. – olvasta Serikio a rubintban megjelent írást.
A következő pillanatban a prizma elkezdett fényesen ragyogni, s azzal együtt Ser teste is fényben tündökölt és elárasztotta a melegség. Már egyáltalán nem fázott. Érezte, ahogy eltűnik lenge köpeny és egyenruhája, s helyébe egy feszülős ruha lép. Jobb lábát végig fehér ruha borította mindenféle mintával, míg a bal lábán csak egy bokacsizma volt. A bal kezén szintén végig ruha volt, a jobb kezén pedig egy a csuklójáig érő kesztyű. A kesztyűkön és a csizmán nem volt minta, de ruhájának többi részén arannyal hímzettek voltak. A mély dekoltázst végig arany szőrme díszítette, s ennek csúcsába ékelődött a prizma. A haja színe is megváltozott. Feketéből egészen lilás haja lett, amin tollpihés pánt lett. Ser érezte, hogy valami csiklandozza a hátát. Szárnyak voltak. Tele lett jó érzésekkel és reménnyel. Angyallá változott. Már nem zuhant, hanem emelkedett fölfelé. Amikor fölért, az idegen támadó még mindig ott állt, és meglepődöttségében mozdulni sem bírt.
-Na mi az, meglepődtél? Mi tagadás én magam is, de tetszik a helyzet. Mi van, már nem olyan nagy a szád? Valld be! Berezeltél! Ha-ha-ha!
-Nevess csak! Úgysem nevetsz már sokáig!
Ezzel egy tűznyalábot küldött Serikiora. De ő a telekinézissel minden megerőltetés nélkül hárított. Ekkor valaki megszólalt mellette.
-Használd a fénysugarat!
Egy aprócska tündér volt az. Narancsszínű haja volt, zöld levelekből álló rövid egybe részes szoknyát viselt, ami igen elegáns volt. A hátán pedig aprócska hártyaszerű szárnyak voltak. Pontosan fogalmazva 2 pár hártyás szárny.
-Mire vársz még?! Nyújts ki a kezed és egyesítsd bele az erődet. Siess! Újabb támadásra készül!
-Értettem.
Ezzel Ser pontosan úgy tett, ahogy azt a kis tündér mondta. A tenyeréből pedig egy hatalmas fénysugár tört ki, ami a szörny felé indult, de az levetette magát.
-A fenébe! Hogy nekem máma egyetlen célzásom sem ér célba!
-Ne búsulj! Úgysem tudtad volna megölni egy ilyen kis kapacitású fénynyalábbal. Túl gyenge vagy még.
-Szóval túl gyenge! Így véled nagyokos? Akkor mondd meg, hogyan lehetek elég erős!
-Hé! Ne légy ilyen durva velem. Ha én nem jövök, meghalsz.
-Ez nem is igaz. Boldogultam volna magam is. Különben ki vagy te? Manó, törpe?
-Tündér vagyok kislány!
-Te nevezel engem kislánynak? Akkor te mi vagy? Kisbaba talán?
-Ah! Ez sértés. Különben Mimi vagyok, a tündérlány, és a te segítségedre küldtek onnan.
Ezzel egy csillagra mutatott.
-Na jó. Én… Hát izé. Szóval pontosan most nem tudom, ki vagyok, de a nevem Takashi Serikio. A Föld lakója.
-Ez nem igaz. Forrásaim szerint te nem erről a bolygóról származol. Eredetileg.
-Eredetileg?
-Hát, ha jól sejtem te egy angyal reinkarnációja vagy.
-Hö?
-Ne vágj már ilyen képet Tenshi!
-Tenshi???
-Igen. Mivel japán vagy tudnod kéne, hogy mit jelent.
-Tudom is.(Tenshi=Angyal)
-Mindegy. Ezentúl társak vagyunk. Jóban, rosszban.
-Aha. Rendben. Ha segítesz felfedezni az erőimet, nemcsak társak, de barátok is lehetünk.
-Barátok? Ez olyan kedves! Tényleg lennél a barátom?
-Persze. Mért ne? Végülis aranyos törpe vagy.
-Már megmondtam, hogy nem vagyok törpe!
-Oké oké. Szóval. Barátok?
-Barátok.
Ezzel kezet fogtak.
-Értem. Szóval te…
-Ser! Hát itt vagy! Gyere be gyorsan, nehogy megfázz!
-Rendben! Hé! Téged nem látnak?
-Nem. Közönséges emberek engem nem láthatnak, csak akiknek különleges képessége van.
-Gyere már Ser!
-Perzse! Máris jövök Ichigo!
-Mondcsak Ser. Az a valami. Ott melletted. Tényleg ott van, vagy csak képzelődöm.
-Te látod? Figyelj! Ezt ne mond el senkinek. Ez alkotmányos titok.
-Rendben rám számíthatsz. Milyen aranyos tündér.
-Tenshi kisasszony figyelj!
-Mi az? Ja, és ne szólíts Tenshinek ilyenkor, se kisasszonynak. Szimplán Serikio. Ok?
-Ööö… Ok!
Ezzel visszamentek a szobába.
Ser úgy döntött, hogy nem alszik ott, inkább hazamegy, hogy beszélgessen Mimivel.
-Megjöttem!
-Seri! Azt hittem csak holnap jössz haza!
-Igen, de meggondoltam magam! Rosszullétre hivatkozva hazajöttem.
-Ó! Akkor Richit is haza kéne hívni! Szegénykémre ráerőltettem, hogy menjen el az osztálytársához. Felhívom, hogy jól van-e.
-Jaj anya! Ne aggódj már ennyit a törpéért. Biztos jól van.
-Na igen de…
-Semmi de! Mindig csak rá gondolsz, csak vele törődsz! S meg se kérdezed, hogy jól éreztem-e magam. De úgy látszik téged, ez nem érdekel! És most! Ha megbocsátasz, felmegyek a szobámba!
-Seri!
”-Mindig csak Richi! Én sosem. Az a nyavalyás!”
-Bárcsak eltűnne az életemből.
-Serikio ilyet ne kívánj! Ha hiszed, ha nem a te szavaidnak nagyon nagy hatalma van, úgyhogy semmit se kérj meggondolatlanul.
-Rendben. Kimegyek a tetőre. Ó. Inkább visszajövök.
-Miért?
-A válasz a szemben lévő tetőn.
-Egy fiú! De helyes! Nem úgy véled?
-Szerintem semmi helyes nincs benne. Inkább mesélj még a te hercegedről!
-Hát… Nem bánom!
Ezzel Mimi letelepedett az ágyra Ser mellé, és beszélni kezdett. Egész este csak beszélgettek. Mígnem álomba merültek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
