-Szép jó reggelt Tokyo lakói! Halljuk a reggeli ébresztőzenét.

-Tattoo Kiss! Hajimari wa… Hány óra? Áám. – ásított egy nagyot Serikio

Amióta itt van most először szólalt meg a rádióban a kedvenc száma. De ekkor még nem is sejtette, hogy még hányszor fogja hallani…

-Serikio készen vagy már? Mindjárt fél nyolc!

-Megyek már! Megyek már!

-Mi az kicsim?! Olyan nyúzott az arcod. Talán rosszul aludtál?

-Nem nem. Csak olyan érzésem van, hogy ez a mai nap nem egy átlagos nap.

-A te életed nem átlagos!

-Hát nem! De ez most más. Nagyon rossz érzésem van.

-Hallotad nővérkém?! A rádióban a kedvenc dalod szólt! Örülnél mi, ha mindennap erre kelnél?

-Ja. Na mindegy. Fére a rossz érzésekkel. Rám még vár egy matekdoga! Úgyhogy irány az iskola!

Ezzel Serikio megragadta öccsét és elindult az iskola fele.

-Jó reggelt!

-Ó, hello. Ma nem hiányoztál.

-Miért vagy ilyen mufurc? Ja bocs. Elfelejtettem, hogy te mindig ilyen vagy. De máma különösen. Csak nem a matekdoga miatt izgulsz?

-Nem izgulok! Egyszerűen rossz előérzetem van.

-Úgy érzed, hogy ez a nap nem lesz átlagos? Mintha nem csak most élnéd meg?

-Igen. De te ezt honnan tudod? Talán már gondolatolvasó is vagy?

-Nem. Reggel a kedvenc dalom szólalt meg a reggeli ébresztőrádióban, és abban a pillanatban rossz előérzet fogott el. Hát ilyen az ember kedvenc dala?

-Csaknem a Tattoo Kisst hallgattad?

-De igen. Te is?

-Ühüm. Furcsa.

Ezután csöndben ballagtak egymás mellett. Beértek az iskolába és leültek. Aztán elkezdődtek az órák, majd a matekdoga. Mindenkinek feltűnt, hogy milyen csöndben vannak.

-Hát nem furcsa? Lassan vége az óráknak és még egyszer sem szóltak egymáshoz. Na de majd énekórán.

Énekórán együtt kellett énekelniük, ugyanis ők fognak fellépni egy versenyen együtt. Karácsonyi hangverseny. Kell énekelniük 3 különböző nyelven, 5-öt közösen, 4 dalt külön-külön és egy karácsonyi dalt szintén együtt.

-Megjöttem!

-Na végre!

-Na végre?! Hát így kell fogadnod a tulajdon lányodat?

-Jaj bocsáss meg Seri, csak tudod 2 perccel azután, hogy elmentél egy furcsa madár levelet hozott, ami vérrel van lepecsételve.

-Vérrel? Ugye nem olvastad el?

-Nem. Persze.

-Hol van?

-Itt. Tessék.

Ser megragadta a levelet és felrohant vele a szobájába.

-Ez nem lehet igaz! Hogy találhattak meg! Na állj! Nem az Angyallányt találták meg, hanem Takashi Serikiot. Azt hiszik, hogy én Angyallány barátja vagyok, és csak rajtam keresztül vehetik fel vele a kapcsolatot. Vagyis nem jöttek rá! Hála az égnek!

”Este 9-kor a világítótoronynál. Ha nem jössz sok ember hal meg.”

Este 9 órakor…

-Itt vagyok!

-Á szóval eljöttél. Remek. Akkor most meghalsz!

-Mi?

-Szép jó reggelt Tokyo lakói! Halljuk a reggeli ébresztőzenét.

-Tattoo Kiss… Tattoo Kiss?! Az meg, hogy lehet? Én nem lehetek itt! Hiszen eltalált a golyó! Éreztem magamon az erejét, ahogy égette a testemet. Azt, ahogyan az élet utolsó szikrája is elhagyja a testemet.

-Serikio készen vagy már? Mindjárt fél nyolc.

Ser kiugrott az ágyból és leszaladt.

-Miért nem öltöztél még fel? Mindjárt indulnotok kell!

-Én ma nem megyek. Richi majd elmegy Maresukeval.

-Miért nem mész?

-Mert inkább pszichológushoz kéne mennem. Olyan érzésem van, hogy ez a nap már megtörtént.

-Richi majd elmegy Maresukeval? Amúgy meg, hogy érted azt, hogy ez a nap már megtörtént?

-Szó szerint. Dilis vagyok. Ha akarod, előre megmondom, hogy mik lesznek a matekdoga kérdései. Meg azt is, ha most kimennék, mit mondana Maresuke!

-Hallottad nővérkém?

-Várj! Ne mond tovább, kitalálom! A rádióban a kedvenc dalod szólt! Örülnél mi, ha mindennap erre kelnél?

-Igen. Pontosan ezt akartam kérdezni.

-Na látjátok? És… 3 perc múlva jön egy madár, és egy levelet hoz nekem, ami vérrel van lepecsételve.

-Vérrel? Azt hiszem túl sok tévét nézel.

-Nem Mark! Ez igaz! Figyelj csak!

3 perc múlva…

-Itt a madár. A csőrében pedig a levél vérrel lepecsételve.

-Igaza van.

-Állj meg madár! Itt a válasz. Siess! Most átmegyek Taihoz.

-Az nem szükséges. Serikio vendéged van!

-Maresuke!

-Beszélnünk kell! Valami rosszat érzek. Akármi is állt abban a levélben, ne tedd meg!

-Dehogynem! Úgyhogy megyek is, és átadom az üzenetet az Angyallánynak.

-Az Angyallánynak?! – kérdezte mindenki egyszerre.

”-Az Angyallánynak? Ki ő és honnét ismeri az Angyallányt? Érdekes…”

-Örülök, hogy eljöttél.

-Angyallány! Milyen türelmetlen vagy! Most véged.

Ser meg se próbált védekezni. A golyó eltalálta.

-Szép jó reggelt Tokyo lakói!

-Már megint! – ezzel lecsapta a földre a rádiót – Most már legalább tudom, hogy mi történt. De vajon ki küld mindig vissza az időben?

-Se…

-Megyek!

Gyorsan felöltözött és lerohant.

-Megyek matekdogát írni. Richi érjen utol, vagy menjen Taijal. Sziasztok!

-Hallottad nő… Hova lett?

-Elment iskolába. Azt mondta érd utol, vagy menj Taijal. Taijal? Ez a lány beteg.

-Ja! A madárról szólva… ne ijedj meg, nem vérrel van lepecsételve a levél! Hello!

-Jó reggelt. – köszöntötte Tai

-Bocs, de nincs kedvem veled értekezni. Ma még sok dolgom van. Amúgy Good Morning! and By-by!

Este 9 órakor…

-Most nem hagyom magam!

Sok harc után Ser küldött egy fénycsóvát, ami eltalálta a szörnyet, csakhogy őt is eltalálták.

-Szép jó…

-A francba!

Serikio kipattant az ágyból, felöltözött, lerohant, odakint megvárta a madarat, majd elrohant az iskolába. Ott felbontotta a levelet. De most más áll benne.

”-Ügyes voltál ma este. De még mindig nem jó. A végén úgyis én győzök. 4-kor a barátnőd lakásának tetőterén.”

-A francba! Ő is emlékszik!” Milyen érdekes. Amióta Angyallány vagyok, többet mondok csúnya szavakat”

Ser megírta a matekdogát, majd hazament és Mimivel kitaláltak egy tervet.

4 órakor…

-Hol van már? Biztos berezelt. Még hogy hős Angyallány! Egy gyáva nyúl!

-Nem vagyok gyáva nyúl!

Ezzel Tenshi egy jól irányzott rúgással földre terítette ellenfelét. A következő pillanatban egy szerelmes pár jelent meg a tetőn.

-Menjetek innen! Itt meghaltok.

-Nem baj. Úgyis arra készülünk.

”-Várjunk csak. Emlékszek rájuk. Minden egyes alkalommal ott voltak. Ahogy megváltoztattam az eseményeket, ők is előbb jöttek. Öngyilkosok akarnak lenni.”

-Tenshi vigyázz!

-Mi? Jaj! Húúú! Kösz Mimi!

-Nagyon szívesen máskor is.

-Hé! Vigyázzatok!

A párt eltalálta a tűzcsóva és meghaltak.

-Neee! Te átkozott!

-Ha-ha-ha! Milyen megható! Együtt haltak meg!

-Te szemét. Ezért meghalsz! Mégis kinek képzeled magad, hogy csak úgy elvedd két szerelmes életét? Úgy, ahogy egykoron tetted ezt. Most ideje, hogy meglakolj érte!

-Azt kétlem drága Angyalkám.

-Mi? Hé! Ne menj el! Gyere vissza! Szemét!

-Nyugodj meg! Ennek így kellett lennie. Menjünk.

-És ők?

-Felhívjuk a rendőröket aztán tűnés. Ez volt a sorsuk. Nem a szörnyet kellett legyőznöd, és nem a te halálod miatt fordult vissza az idő kereke. Hanem azért, mert nekik meg kellett halniuk.

-Mi?!

-Bizony. Sajnálom. Gyere, menjünk.

-Rendben.

-Minden rendben?

-Persze. Semmi baj.

-Akkor jó.

Ezzel hazamentek.

-Szép jó estét!

-Á, szia. Hol voltál ilyenkor?

-Ezt én is kérdezhetném.

-Egy barátnőmnél.

-Én meg egy barátomnál. Nyúzottnak tűnsz. Hosszú napod volt?

-Igen. Valahogy tovább tartott 24 óránál. De nyúzottságban te sem panaszkodhatsz.

-Valóban nem.

-Akkor holnap találkozunk?

-Remélem.

Ezzel Serikio elindult az ajtófele, s mikor kinyitotta, Tai még mindig ott állt és utána szólt.

-Szép álmokat! Vigyázz magadra.

-Te is. Szép álmokat.

Tai még hosszasan bámulta a Ser háta mögött becsukódott ajtót, mintha csak arra várna, hogy Ser visszajöjjön. De e helyett az ablakában látta meg. Ser intett neki, ő visszaintett, sarkon fordult és bement a házukba.

-Hosszú nap volt – mondták egyszerre és nyomban elaludtak.