-Jó reggelt Serikio!

-Jó reggelt! Milyen korai vagy! Máskor úgy rohansz utánam!

-Tudom. Csak…

-?

-Á semmi! Hagyjuk! Tényleg! Hol a törpe?

-Beteg. Úgyhogy ne gyere túl közel, mert még elkapod a nálam lévő bacijait.

-Én nem félek pár bacitól. De te viszont jobban felöltözhetnél, mielőtt tényleg kitör rajtad a betegség.

-Milyen aggódó vagy. Mit bántana téged, ha én beteg lennék?

-Pl.: egyedül kéne iskolába mennem, nem idegesíthetnélek, mindenki tőlem kérdezné, hogy hol vagy, ja és persze az egyetlen jó dolog az lenne benne, hogy elvinném neked a leckét és el is magyaráznám.

-Milyen kedves.

-Ugye?

-Hahaha. Nem is vagy olyan gonosz, mint hittem! De mond csak! Miért akarsz állandóan vigyázni rám?

-Nem is tudom. Jól esik. Bűntudatom lenne, ha nem tenném. Mintha csak ez lenne a dolgom.

-A dolgod?

-Igen, az. Megvédeni mindent, ami fontos számomra.

-És…

-Serikio! Jó reggelt!

-Ichigo! Neked is jó reggelt!

-Hoppá! Csak nem egy fontos beszélgetést zavartam meg?

-Nem. Semmi fontosat.

-Tudod mit hallottam? Azt, hogy máma…

-Új fiú jön a sulinkba, ráadásul az osztályunkba.

-Tényleg? Ez remek! Helyes?

-Már akinek. Egy tapló.

-Nálad nem lehet rosszabb Maresuke.

-Kösz Takashi, ez jól esett. Különben meg az unokatestvérem.

-Akkor ne számítsunk túl sok jóra. – Serikio

Beértek a suliba. Az osztályban már ott volt Tai unokatestvére, Taki.

-Hello drága unokatesó. Kik a csinos hölgyek?

-Ő Ichigo Mint.

-És a gyönyörű fekete?

-Ahhoz semmi közöd.

-Beléd meg mi ütött? Tudom! Féltékeny vagy! – Ichigo

-Nem igaz.

-Dehogynem. Csak, mert valaki bókol Serikionak.

-Serikio? Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak.

-Köszönöm. A teljes nevem Takashi Serikio. Ha már ez a bunkó nem mutatott be.

Ezzel a mondattal Ser fejbe koppintotta Tait.

-Au! Ez fájt! Miért kell állandóan fejbe vágnod?!

-Ez nem is volt nagy!

-Mindig így veszekednek?

-Nem. Általában rosszabb.

-Értem.

-Várd ki az énekórát. Csodálkozni fogsz.

Énekórán…

-S ha menned kell, mert új világ vár rád, ha a kettőnk filmje nem forog tovább!

-Tényleg jók.

-Én megmondtam. Reggel, délelőtt, délben, délután és még este is vitatkoznak, de ilyenkor teljes az összhang kettejük között. S mindenkit elbűvölnek.

-Engem első pillantásra elbűvölt.

-Nem csoda. Ezzel minden fiú így van. De Tai látta meg először.

-De azért ugye próbálkozhatok?

-Talán. De azt hiszem Tai ellen nincs esélyed.

-Rendben gyerekek. De máma mintha nem koncentrálnátok eléggé. Megint vitáztatok?

-Mikor nem?

-Ichigo! Bár igaz. Kicsöngettek. Pénteken találkozunk. Akkor ne kapjatok össze.

-Értettük!

-Én ezt nem értem. Múltkor annyira kedves volt és reggel is, most meg teljesen kifordult magából, és…

-Serikio várj meg!

-Taki! Szia!

-Szia! Csak nem hazafelé tartasz?

-De igen. Miért?

-Elkísérhetlek?

-Nem bánnám. A kísérőm most úgysem áll velem szóba. Azt hiszem megsértődött azon, hogy valaki kedves velem és én viszonzom a kedvességét.

-Tipikus féltékenység. Nem hittem volna, hogy ennyire komoly a kapcsolatotok.

-Ő csak azt szeretné, hogy komoly legyen. De soha be nem ismerné.

-Énekelnél nekem valamit?

-Háááát… Rendben. Volt egy lány, aki megtanulta nem baj, hogyha fáj…

-Az előbb azt mondtad, hogy viszonoztad a kedvességet. Viszonoznál egy csókot is?

-Még ha viszonozná is, én nem engedem, hogy hozzá érj!

Ezzel Tai neki esett Takinak, még mielőtt az megcsókolta volna Serikiot.

-Maresuke elég legyen! Hagyd abba!

Ser a fiúk közé állt és lefogta Tait. Ez másképp nem ment, át kellett fognia a derekát és erősen szorítania. Közben kiabált.

-Hagyd abba! Elég! Maresuke kérlek!

-A lánynak igaza van. Elég legyen. Győzd le a féltékenységedet. Amúgy se tudtam volna megcsókolni, mert biztos vagyok benne, hogy nem engedte volna.

-Nem?

-Nem. Nem engedtem volna. Soha. Hiszen még nem is ismerem. Hiszel nekem?

-Igen. De kiszorítod belőlem a szuszt. Most már nem rontok neki.

-Biztos?

-Biztos. De tényleg ne szoríts ennyire.

-Elengedlek. Menjünk haza. Jó?

-Persze.

Serikio és Tai elindultak, és maguk mögött hagyták Takit. Ő meg csak megrántotta a vállát és ballagott tovább a nyomukban.

A parkban…

Bumm!

-Mi volt ez?!

-Egy szörny! Segítség!

-Szörny? Találnom kell egy helyet.

Ser gyorsan meg is találta, elbújt és átváltozott. Rövid szoknyáját és topját felváltotta az ismerős arany mintás feszülős ruha, és érezte a hátát csiklandozó szárnyakat. Eltelítődött a teste energiával. Minden félelme és dühe elszállt, csak a nyugalom, a harckedv és a pimaszság maradt meg.

A szörny a város központjában, a tokyoi torony alatt támadt. De Tenshi ilyet még nem látott. A szörny kb. olyan magas volt, mint ő, karcsú, de torz testű volt. Hangja sértően magas volt, és zöld bőre a lila hosszú, feszülős ruhával nem volt szép látvány. Szerencsére bibircsókja nem volt. A haja – hogy még rosszabb legyen a látvány – piros volt. A szörny hamar felfedezte az Angyallányt. Nekirontott. Tenshi időben kapcsolt, de még mielőtt védekezni tudott volna, valami megbénította.

-Most végem. – mondta és összeesett. A golyó egyenesen felé repült. De se nem érezni, se nem látni nem tudta se azt, hogy él-e vagy hal. Minden megszűnt létezni körülötte.

-Hol vagyok?

-Biztonságban. A szörny elpusztult. Jól vagy?

Tenshi ahogy kinyitotta a szemét, egy maszkos, kék hajú, és rabul ejtő tengerkék szemű fiú hajolt fölé. Csak, hogy volt egy kis gond ezzel a fiúval. Fekete szárnyai voltak.

-Igen jól. De miféle szerzet vagy te?

-Sárkány vagyok. De csak hívj Maszkosfiúnak. A szörnyet begyűjtöttem, úgyhogy tőle már nem kell tartani. Ha nem bánod, én most megyek.

-Várj! Csak szeretném megköszönni, hogy megmentettél. De, hogy merted begyűjteni a szörnyet?! Az az én dolgom lett volna.

-Jól mondtad. Volna! De túl gyenge vagy. Inkább menj haza aludni! És mielőtt egy újabb csatába kezdesz, készülj fel jobban, mert most már erősebbek jönnek. De ne aggódj. Ha nem bírsz velük, majd én jövök, és elbánok velük és begyűjtöm őket a dicsőséggel együtt.

-Micsoda? Ez az én dolgom! Jaj! Szédülök.

Tenshi homályosan látott és nem bírt tovább állni a lábain. Összeesett.

-Hé! Jól vagy? Segítsek?

-Nem kérek a segítségedből. Menj innen!

A Maszkosfiú engedelmeskedett és elment. Tenshi visszaváltozott, és kivánszorgott az épületből, ahol ébredt. Egy régi palota. De vajon minek a palotája?

-Olyan ismerős. Mintha már jártam volna itt. Mindegy. Most túlságosan fáj a fejem, hogy gondolkozzak.

Kikecmergett az épületből, és alig tett pár métert, Tai rohant felé.

-Serikio jól vagy? Hol voltál? Tiszta seb vagy!

-Hát… Megint pont olyan helyen voltam, ahol nem kellett volna.

Közben nem is vették észre, hogy valaki figyeli őket.

-Úgy látszik semmi esélyem nála. Na mindegy. De mit keresett pont itt, ezen az eldugott helyen Tai?

-Biztos ne kísérjelek be?

-Ne, nem kell. Nem súlyos, csak egy-két karcolás. Volt már ennél rosszabb is.

-Tényleg?

-Hát, ha egyszer korcsolyázok, bár ott már nem esek, de régen nagyon sokszor előfordult. A legtöbb sebet mégis máshol szerzem.

-Hol máshol?

-Máshol.

-Milyen titokzatos a hölgy. Na mindegy. Jó éjt! Álmodj szépeket!

-Neked is jó éjt. Szintén szép álmokat kívánok.

-Ha te benne leszel, rossz nem lehet.

Ser mosolygott és bement. Tai tekintete egyből a szobája ablakára vándorolt, ahol Serikio kinézett, hogy egy utolsót intsenek egymásnak.

Serikio szobájában:

-Maszkosfiú… Megjegyeztem. Vajon ki lehetsz megmentő feketeszárnyú lovagom?

Tai szobájában:

-Szép álmokat… Angyallány.