-Szia anya! Szia Mark!

-Szia! Pont jókor jössz! Nézd, mi megy a hírekbe!

-Kedves nézőink! Az Angyallány ismét időben érkezett, hogy megmentsen egy építőmunkást a rázuhanó gerendától! Most halljuk a vele készült riportot!

-Angyallány! Egy szóra! Kérem!

-Persze, tessék!

-Mondja csak, mi ösztönzi arra, hogy megmentse az embereket?

-Azt hiszem a lelkem. Nem hagyhatom, hogy ártatlanok halljanak meg!

-Milyen igaz. A város nagyon büszke, hogy ilyen hőse lehet.

-Köszönöm. Kihasználva a helyzetet szeretnék üzenni valakinek. Ha lehet.

-Természetesen! Parancsoljon! Itt a mikrofon!

-Köszönöm! Maszkosfiú!

Erre a mondatra Ser felkapta a fejét és kiguvadtak a szemei!

”Vajon mit akar az a némber, és egyáltalán, hogy meri felvenni az alakom!”

-Négykor várlak, ott!

-Ott! De hol lehet az az ott?

-Mit motyogsz?

-Semmit!

-Gondterhelt vagy. Mi a baj?

-Semmi Mark. Vagyis…

-Igen?

-Az a lány csaló. Nem tudom elmondani, hogy lehet, de csaló, s ha ez mind nem elég, még gonosz is!

-Honnét veszed ezt kislányom?

-Látom a szemében.

-Butaság. Csak képzelődsz.

-De… Mindegy! Hagyjuk!

Ser felcsörtetett a szobájába.

-Mimi! Hol vagy?

-Itt vagyok! Mi a baj?

-Az, hogy valaki a nevemben embereket ment meg! Felvette az alakomat, az erőmet!

-Mi?!

-Igen! És találkozni akar a Maszkosfiúval! Rosszat sejtek…

-Ser… nem akarom megzavarni a gondolataidat, de Tai dobálja az ablakodat.

-Hogy?

Ser kinézett az ablakon.

-Te meg mit csinálsz?

-Gyere le!

-Rendben! Egy perc!

Ser lefutott a lépcsőn.

-Szia! Mit akarsz?

-Mi az, hogy mit akarsz? Kösz a fogadtatást!

-Bocs! Csak ideges vagyok.

-Nem új. Hé nyugi!

-Hallottad a híreket? Az Angyallányról.

-Igen. Szerintem az nem az igazi Angyallány. Bár biztos butaságnak tartod.

-Nem! Nekem is ez a véleményem! Érdekes… Általában a gondolataink egyeznek, a megérzéseink…

-Lelki társak.

-???

-Csak vicc volt.

-Persze. Egy fél óra múlva négy. Az a csaló arra várja a Maszkosfiút. Mit akarhat tőle?

-Nem tudom. De nem sok jót.

-Elkomorodtál. Szerinted elmegy?

-Szerintem igen. Szerinted az Angyallány elmegy? Az igazi.

-Biztos. Most mennem kell.

-Nekem is. Szia!

-Szia!

Serikio elindult.

Negyed óra múlva Serikio elért ahhoz a palotához, ahol először találkozott a Maszkosfiúval. Csak remélni tudta, hogy a hasonmása erre a helyre célzott.

Eközben a Maszkosfiú…

-Hol vagy?

-Itt van az imádott Angyallányod!

-Mi? Mit műveltél vele? Angyallány mondj valamit!

-Maszkosfiú! Segíts!

-Jövök!

-Megállj! Még egy lépés és a lány meghal. Játszunk. Mennyire értékes neked a lány élete? Add oda a cseppet, amit őrzöl, és a lány megmenekül.

-Rendben. Megteszem.

-Micsoda bolond szerelmes!

-Itt a csepp.

-Nagyon szépen köszönöm! Csakhogy…

-Fölöslegesen tetted, ugyanis az nem az Angyallány.

-Hogy?

-Ki meri ezt állítani?

-Hát én! Az Angyallány! Az egyetlen és igazi. Én képviselem a fényt és a szabadságot! S most ezek nevében megbüntetlek, mert elhitetted az emberekkel, hogy az a valami én vagyok. Pedig én sokkal jobban nézek ki!

Ezzel az Angyallány elrugaszkodott és egy gyors, kecses mozdulattal ellensége felé repült, nagy szélvihart kavarva ezzel, majdnem ledöntötte Darkot a lábáról.

-Hogy micsoda idióták vagytok mind a ketten!

-Mégis miért?

-Maszkosfiú te azért, mert bedőltél ennek a majomnak. Te pedig azért, mert nem vetted észre, hogy amikor neked támadtam, elloptam tőled a cseppet. De Maszkosfiú. Egy dologban viszont ügyes voltál. Abban, hogy meghamisítottad a cseppet.

-Meghamisította?!

-Igen. Az igazi cseppet nem lehet csak úgy oda adni. Az igazi két cseppet, az Angyal és a Sárkány őrzi magában. Abból a kettőből tevődik össze a Könny. Úgyhogy semmiképp nem kaphattad volna meg a cseppet, mivel mi magunk sem tudjuk, hogy hol van. Bocsi. És most áruló! Fedd fel magad!

-Az lehetetlen. Mivel csak egy másolat. A te másolatod. Bár nem tökéletes.

-Igen. A gonoszság ott van a szemében. És az igazi Angyallány nem feltűnősködik.

-Erre nem is gondoltam.

-Na állj! Te végig tudtad, hogy egy másolatot hozok! És honnét tudtad, hogy idejövök?

-Végülis itt találkoztunk először. És ha az emlékeimet is birtokolja, biztos, hogy ezt a helyet szúrja ki. Csakhogy velem nem számolt. Most már elengednéd a rabodat?

-Persze. Tessék.

-Végre. Ugye most már elmehetek?

-???

-Nem önszántamból teszem. Szabad akarok lenni. Dark azt mondta, ha ezt megteszem, utána oda megyek, ahová csak akarok.

-Akkor menj. Szabad vagy. És ha ez a tuskó nem így gondolja, azt most mondja meg nekem!

-Köszönöm.

-Figyelj! Itt a számom. Ha bármire szükséged van, csak hívj.

-Rendben. Köszönök mindent Tenshi! És neked is Ryuu!

-Ryuu? Nem is tudtam, hogy így hívnak.

-Hát pedig igen. Na a változatosság kedvéért most én lépek le előbb.

-Maszkosfiú! Ne hidd, hogy ezzel megúszod. Bosszút állok rajtad is és a barátnődön is.

-Állok elébe. De Tenshi… Hova lett?

-Most is, mint mindig stílusosan, de én távozok előbb! By-by!

-By!

-Szép esténk van nem, de bár?

-Hogy? Ja az.

-Csak nem engem vártál?

-Nem. Na jó, igen. A titokzatos Angyallány eltűnt. És a világ visszakapta a régit.

-Honnét…

-Seri! Telefon! Valami Angyallány!

-Angyallány? Ez biztos csak egy vicc! De azért megnézem, hogy ki szórakozik!

-Persze menj csak. Holnap nem megyek iskolába!

-Nem? Miért?

-Tanulmányi verseny. Minden évben én megyek, ezért nem tudhatsz róla.

-Értem. Hát akkor holnapután.

-Holnapután.