-Hé te nagy melák! Hát nem szégyelled magad! Ilyen késő éjjel felzargatsz legszebb álmomból!

-Hö? Hát te ki vagy? Nem ismerlek. Talán kellene?

-MI?! Istenem még egy ilyen ütődöttet. Akkor bemutatkozom!

-Arra semmi szükség drága Tenshi, kedvenc Angyalom.

-Angyal? Te lennél az az Angyallány! Elég vézna vagy.

-Ez nem is igaz! Igenis jó alakom van. Bár ehhez egy magadfajta ostoba szörny úgyse ért.

-Nekem mindegy. Csak turbékoljatok tovább, én alszom egyet. Ne aggódjatok, nem akarok semmi bajt vagy kellemetlenséget okozni. Csak egy kis békére vágyom.

-Akkor azthiszem ezt el is intéztük. Nem, de bár?

-De igen. Visszamehetsz gyönyörű álmaidhoz.

-Igen. Ahhoz képest, hogy ilyen magasan vagyunk, nincs is hideg. Pedig december van már.

-December. És mindjárt december 3-a.

-Hogy?

-Igen. Mindjárt éjfél.

-Akkor szörnymentesen kezdem a szerencsenapom.

-Szerencsenapod? Miért?

-Az titok. Majd egyszer elmondom. Majd egyszer…

-Három, kettő, egy…

Ekkor Tenshi nagyot nézett. Hirtelen a levegőben volt, közvetlen a Telihold előtt. De nem ez volt a furcsa. Hanem, hogy hirtelen melegség futott át rajta, és megborzongott. Haját lágyan simogatta a szellő. És… Ryuu megcsókolta. Minden érzés: pír, melegség, borzongás, izgalom, hihetetlen öröm. Azt hitte, hogy a csók percekig tartott, pedig csak néhány másodperc volt. Egymásba olvadtak. Eszébe jutott első találkozásuk. Amikor megmentette attól a szörnytől. Amikor először megpillantotta, azonnal elvarázsolta a fiú tengerkék szemei. De a pimaszságát sosem bírta. Mégis. Annyira megfogta, akárcsak…

”-Az nem lehet. Vagy mégis? Teljesen olyan érzés fogta el, amikor először meglátta, hogy ismeri. Pont úgy, mint Tainál. De ők nem lehetnek egy és ugyanaz. Az teljesen lehetetlen.”

Tenshi ennél a gondolatnál magához tért. Mégis, hogy meri valaki őt megcsókolni az engedéje nélkül?! Pofonvágta a Maszkosfiút. Mikor kinyitotta a szemét…

-Hova lett? Pedig most megtudhattam volna, hogy ki ő. A fenébe!

Másnap…

-Jó reggelt Serikio!

-Aha. Neked is.

-Mi az? Mintha nem itt járnál.

-Vak vagy? Hiszen itt sétálok melletted!

-Te jó ég! Hiszen a képed egyszerre ábrándozó, gondolkozó és… Miért csillognak így a szemeid?

-Csak annak csillognak így a szemei, aki szerelmes!

-Dehogyis! Ostobaságokat beszélsz Ichigo! Még, hogy ő szerelmes lenne?

-Pedig nagyon úgy tűnik, hiszen nem vágott pofán.

-Van benne valami. Megvan! Tudom kibe szerelmes!

-Tényleg? És ki az?

-Hát én.

-Jaj. Bolond vagy.

-Majd én megmutatom, hogy igazam van! Tízórai szünetben bebizonyítom. Meglátod. Engem szeret.

-Ennek elment az esze.

Kicsöngettek…

-Ezt figyeld Ichigo! Most megmutatom.

-Tai kérlek, ne tégy semmit!

-Hé Ser!

-Tessék? Mit akarsz?

-Csak gondoltam szólok, hogy máma nagyon csinos vagy.

-Miért talán máskor nem?!

-Dehogynem! Figyelj… Szóval arról van szó, hogy nem kéne randiznod azzal az alakkal. Egyáltalán nem illetek össze.

-Mégis honnét veszed? Nagyon jól összeillünk!

-Ez nem igaz. Nem vagyok vak. Semmi vonzódás nincs köztetek. Egyáltalán nem forr fel a véred a közelében.

Tai közelebb lépett Serikiohoz és mélyen a szemébe nézett. Máris érezte a forróságot, a vágyat.

-Igenis vonzódunk egymáshoz! Nagyon is!

-Akkor miért nem tudsz, nekem ellenállni?

Tai magához húzta Serikiot és megcsókolta. Mélyen, áthatóan, visszautasíthatatlanul. Érezte, ahogy Ser teste erőtlenedik, merevsége lágyul. Tai Ser derekát fogta körbe.

Serikio hatalmasat nézett. De mégis oly jól esett. Melegség öntötte el. Kezeit Tai nyaka köré fonta. A jobb lába pedig elkezdett emelkedni. Ez nála egyet jelentett az igazi csókkal. Az igazinak a csókjával. Azzal, akihez illik. De volt még valami. Tai csókja teljesen olyan volt, mint Ryuué. Ekkor feleszmélt.

-Mégis, hogy mered ezt? Megvan! Csak azért csinálod, mert olyan hatalmas az egód, hogy nem bírná elviselni, ha mással randiznék, ezért megpróbálod elcsavarni a fejemet!

-Vagy csak azért, mert egyszerűen jólesik a csókod, az érintésed.

-Micsoda aljas…

Ezzel Ser hátat fordított Tainak és elindult kifelé az osztályból. Tai utánament, csakhogy Serikio használta a telekinézist, és egy asztalt tolt Tai elé, amin átesett. Ezután, amikor már felállt, nem tudta követni Serikiot, mert az eltűnt. Visszament az osztályba. Mindenki sugdolózott, de amint Maresuke belépett, mindenki azonnal csöndben lett és úgy tett, mintha mi sem történt volna. Tai leült a helyére és várt. Csöngetéskor belépett Serikio a tanárral. Tai egy pillanatra megrémült, de aztán nem történt semmi. Ser még csak rá sem nézett.

-Serikio mi történt? Olyan hallgatag vagy!

-Hogy? Mondtál valamit Mimi? Bocs nem vettelek észre.

-Na ez rossz! Hm… Hé vészhelyzet! Egy szörny megtámadta a Vidámparkot.

-Hogy? Bocs megint nem figyeltem.

-Ser mi a baj?

-Maresuke máma megcsókolt.

-Hogy?! Hisz ez szuper! Ez azt jelenti, hogy szeret!

-Mi? Dehogyis! Csak túl nagy az egója.

-Szerintem pedig igenis totálisan beléd van zúgva.

-Jó, lehet. De ha ez így van…

-Te is szereted?

-Mi? Igen… De ezt ő nem tudhatja meg! De nem ezért bánt az egész, mert olyan kellemes volt.

-Szóval jól csókol?

-Nagyon. De tudod mi a legfurcsább? Hogy pontosan úgy csókol, mint a Maszkosfiú. Jaj de jó volt!

-Mi? Nem szerethetsz egyszerre két fiút!

-Tudom! De mi van ha nem két fiút szeretek, hanem csak egyet!

-Az nem lehet…

-Miért ne?

-Hiszen mindkettőjüknek tengerkék szeme van! Ha leránthatnám Ryuuről az álarcot…

-Csakhogy azt nem fogja megengedni.

-Tudom. Na mindegy. Tegyük el magunkat holnapra! Majd akkor kitalálom, mi legyen! Jó éjt Mimi! Villanyt! Kösz!

-Jó éjt Angyallány!

Tai szobájában:

-Mike! Serikio hihetetlenül jól csókol. Elém tolt egy asztalt, amin sikerült átesnem. Még mindig fáj!

-Úristen! Te szerelmes vagy!

-Igen. Na! Jó éjszakát! Serikio, remélem, veled álmodok… Villanyt! Kösz!