Végre. Elérkezett a Karácsonyi hangverseny, amelyen Serikio és Tai fellép.

-Ser szólj valamit! Te jó ég! Elment a hangod. Mikor? Tegnap? Most mit tegyek?!

Egy nappal korábban…

-Gyerekek! Ez az utolsó napotok a gyakorlásra, ugyanis holnap estig szigorú hangpihentetésre vagytok ítélve. Itt ez a nagy járvány. Nehogy valamelyikkőtök torkára menjen!

-Értettük!

-Akkor így utolsó alkalomból elhoztam egy régi tanítványomat, hogy adjon nektek egy-két jó tanácsot.

-Hiszen ez Haraguni Kaito! A híres korcsolyabajnok, akinek most debütált az első lemeze! Hihetetlen hangja van. Tanárnő! Eddig miért nem mondta, hogy a tanítványa volt?

-Bocsáss meg! Eddig a napig nem szerettem volna elmondani.

-Szervusztok gyerekek. Ha jól emlékszem, te vagy Takashi Serikio, a legifjabb korcsolyabajnok. 4 éve a legfiatalabbként megnyerted az ifjúsági vb-t. Igaz?

-Tökéletesen! Minden szó!

-Akkor hadd halljam a hangodat!

-Rendben.

Sose vártam rád és mégis jöttél,

szerelembe fordult minden érzés.

Sose tudtam eltitkolni többé,

hogy meglátni és megszeretni ennyi volt.

Már jól tudom.

Nem akartam azt, hogy túl szeressél.

Mire jó, ha nem tarthat örökké,

de nem akartam elfordulni tőled,

és elhinni, hogy nem lesz többé folytatás, csak búcsúzás.

Titokban álmodoztunk össze bújva,

esküdtünk az igaz szóra, hogy nem tudhatja más csak te meg én.

Titokban átkarolva, összebújva,

hallgattunk sok hazug szóra,

s nem tehettük azt, mit szeretnénk,

szerelem de mondd így mennyit ér?

-Gyönyörű! Tele érzelmekkel! Csodálatos. Pont, mint az énekesnő maga.

-Mondd csak Tai mit udvarol ez a majom Serikionak?

-Nem tudom Taki, de kíváncsi vagyok, hogy mit akar ezzel.

-Akkor most halljuk a fiút!

-Tényleg jó voltam?

-Nagyon! De valami aggaszt engem. Látom a szemedben, hogy készülsz valamire.

-Igaza van. Egy hét múlva elrepülök. Örökre. Azért, hogy megvalósítsam az álmomat.

-És azt itt nem lehet?

-Nem. Csakis annál a színpadnál kaphatom meg, amit akarok.

-És mi az, amit akarsz?

-Én akarok lenni a világ legjobb artistája úgy, hogy közben senkit sem taposok el.

-Ugye tudod, hogy lehetetlen az, amit akarsz.

-Tudom. De az Igazi Sztár csakis ilyen úton járhat.

-Tudod, te Igazi Angyal vagy. Tiszta és szabad. Ronthatatlan. Reményekkel teli. Én csak sok sikert tudok kívánni, bár szerintem nem éri meg itt hagyni ezt a fiút…

Másnap…

-Annyira izgatott vagyok!

-Igen, én is. Ma este miénk lesz a győzelem Serikio.

Amikor vége lett a tanításnak…

-Sok sikert skacok!

-Mindent bele!

-Küldjetek haza mindenkit a versenyen!

-Köszönjük, meglesz.

-Aki tud az jöjjön el.

-Ott leszünk!!! – kiáltotta az egész folyosó

Este…

-Úristen, most mit tegyünk?

-Hühü. Ümüm.

-Mi?! Hogy csináljam végig az egészet egyedül?! Az lehetetlen! Mi lesz a közös számainkkal?

-Hmhm.

-Kihagyjuk?

-Most következik: A Könny!

-Rendben. Én most kimegyek, te addig kezdj valamit a hangoddal. OKÉ?!

Serikio bólintott. Tai kiment. Serikio amint meghallotta a hangját, abba hagyta a járkálást. Tai majd megoldja. Gondolta magában. Kiment, hogy láthassa Tai dicsőségét. Tai betervezett utolsó száma spanyol volt. Persze Serikio a dal minden egyes szavát értette, hiszen értette a nyelvet, csak a beszélés ment egy kicsit nehezebben, de az akcentusa tökéletes volt.

-”Vajon a többiek itt vannak?”

Serikio körülnézett. Sok iskolatársát látta a sorok között ülni. Az osztályból mindenki ott volt. Sert elöntötte a melegség. És ahogy hallgatta Tai énekét… Énekelni akart. Bármi áron. Elkezdődött a közös számuk. Tai éppen belekezdett volna Ser szólójába, amikor egy női hang kezdett el énekelni mögötte, ami nem máshoz, mint Serikiohoz tartozott. Olyan csilingelőn, lágyan és tisztán kezdett el énekelni, mint még soha. A karácsonyi hangulat, Tai szívhez szóló dala megindított benne valamit. Tai érzékelte, hogy amint Ser a színpadra lépett, eltűnt minden nyugtalanság. Serikio jelenléte idézte elő. A dal is valami olyan hangulatot árasztott, ami próbákon soha nem fordult elő. Két közös számot énekeltek. A Képek egy filmből és a Most úgy ölelj. Ezután Serikio 6 magánszáma következett. Az utolsó száma japán volt, az Angyal dala. Legalábbis az utolsó lett volna! Ugyanis van egy dal, amit szintén gyakoroltak, de nem ment túl jól, ezért nem rakták be a műsorba. Serikio külön kérésére megszólalt az Igaz Szerelem története, ami spanyol. Tai nagyot nézett, és hirtelen nyugtalan lett. Ezt a számot nem tudja eléggé. De Serikiot Tai pillanatnyi zavara csöppet sem befolyásolta. Énekelni kezdett. Annyira gyönyörűen, hogy Tai félelme elszállt. Amikor rá került a sor, nem volt semmi gond. A nézőket teljesen elbűvölték a zsűrikkel együtt.

Következett az eredményhirdetés.

-Elsőként a harmadik helyezettet jelentem be, aki nem más, mint az északi spanyolok, a Suveri!

-Hát harmadikak biztos nem leszünk.

-Nyugi Ser. Az első hely még mindig ott van.

-A második helyezett, a déli Amerikából érkezett Witch!

-Na erről is lemondhatunk.

-Kicsit optimistábban, ha kérhetném.

-Akkor itt az ideje, hogy bejelentsük az első helyezett csapatot……… A Könny! Takashi Serikio és Maresuke Tai világbajnokságunk győztesei!

-Istenem! Győztünk! Hallod Maresuke? Győztünk!

-Igen!!!

Serikio Tai nyakába ugrott. Amikor engedett a szorításon, megcsókolták egymást. Ekkor újjongásba kezdett mindenki. Felálltak a dobogóra, s nagy integetések közepett a nyakukba akasztották az érmét, s megszólalt a japán himnusz. Közel álltak a síráshoz. Hiszen nem minden nap történik ilyen.

-”Már csak a kori vb-n kellene győzni, és akkor irány San Fransisco, ahol álmaim beteljesülésének helye van.”

A suliból, aki ott volt, az a vállára vette őket, s a fél városon át cipelték őket. Az egész város Sert és Tait ünnepelte. Csak késő este értek haza.

-Ez volt aztán a hosszú nap.

-Igen. Örülök, hogy visszatért a hangod.

-Én is. Az a csók…

-Ne is törődj vele. Túl boldogok voltunk. Ezt mindenki megérti. De azért jólesett.

-Nekem is. Ööö… Vagyis… Izé… Hát szóval… Jó éjt!

-Hö?! Neked is? Jól esett neki a csók. Jól esett! Éljen! Szeret, szeret!

-Mike! Serikio szeret engem!

-Tényleg, örülök. Akkor most táncolj az ágyadba. Késő van.

-Máris.

-Mióta fogadod te meg a tanácsaimat?

-Mostantól. Sárkányok Mindenható Szent Atyja add, hogy Serikioval álmodjak!

-Nem is tudtam, hogy tudod, hogy a sárkányok kihez szoktak fohászkodni.

-Pedig tudom! Kérlek, kapcsold le a villanyt. Kösz!

-Serikio nagyon ügyes voltál!

-Tudom! És Tai csókja…

-Táncold magad az ágyba drágám.

-Rendben Mimi. Képzeld! Megmondtam Tainak, hogy jólesett a csókja. Persze a reagálását meg sem vártam, csak elrohantam.

-MI?! Megmondtad neki?

-Igen, de ő mondta először. Most már elhiszem, hogy nem az egója miatt csókolt meg a múltkor sem.

-Te totálisan belezúgtál.

-Tudom. De ha egyszer annyira helyes és kedves!

-Úristen! Egy biztos! Én sosem leszek szerelmes.

-Ne mondj ilyet! Egyszer mindenki szerelmes lesz! Van, aki már elsőre az igaziba, de van, aki csak a sokadik után találja meg. De én úgy érzem, már meg találtam! Sőt! Biztos vagyok benne! Na akkor térjünk nyugovóra! Kérlek, kapcsold le a villanyt! Kösz!

-Miért mindig én? Sok bajom lesz még ezzel az Angyallal. Hiszen nem átlagos Angyal. Van benne valami különleges, ami még maga a királynőben sincs. De vajon mi?