Elérkezett a kori vb utolsó napja. Most kerül sor az egyéni előadásra. Serikio nagy izgalommal készül az előadására. Egy olyan manővert mutat be, amire a világon senki sem képes. De kételkedik abba, hogy egyáltalán ő képes rá.

-Mi nyomaszt?

-A bajnokság. Mi van, ha nem tudom végrehajtani az 5 fordulatos luccot.

-Biztos meg tudod csinálni, csak bízz magadban. Én bízom benned. Csak ne felejtsd el az álmodat. A bajnokságon ott lesz annak az artista színpadnak a vezetője. A zsűri tagja lesz.

-Mi?! Mimi! Ezt idáig miért nem mondtad?!

-Azthittem tudod.

-Most még idegesebb vagyok.

-Akkor menj le Taihoz, majd ő megnyugtat…

-Talán.

-Szia bajnok!

-Még nem vagyok az.

-De az leszel. Én hiszek benned. Angyal vagy, s az Angyaloknak – különösen neked – minden sikerül.

-Angyal?

-Igen. Sok Angyal létezik a világon. Közülük mindegyik alszik, kivéve egyet. Az az Angyal pedig itt áll előttem és vigyáz mindenkire.

-Hogy? Kösz. De ha én Angyal vagyok, és az Angyalok vigyáznak másokra, rám ki vigyáz?

-Rád egy Sárkány vigyáz. Ez a Sárkány pedig én vagyok.

Serikio elpirult. Mélyen egymás szemébe néztek. Megállt körülöttek az idő. De egyszercsak Tai közelíteni kezdett hozzá. Megcsókolta. De a csók sajnos nem tartott olyan sokáig, mint szerette volna.

-Szerencse puszi. Ügyes légy.

Ezzel Tai elindult haza.

-Ugye eljössz? Ha te nem látod, ahogy győzök, akkor nem lesz semmi értelme.

-Ott leszek. Bármi áron. Az első sorból foglak nézni, és én leszek a legbüszkébb, amikor győzöl.

-Rendben.

-Jó estét Hölgyem és Uraim! Végre elérkezett a várva várt nap! Ma eldől, hogy ki lesz a világbajnokság győztese! Vajon a döntetlenre álló japán lány vagy orosz lány? Vagy valaki más? Kezdjük! A két döntetlenre álló lány utolsóként kerül sorra. A 26 éves Nadja Chevskojovsky vagy a 16 éves Serikio Takashi fog győzni? Serikio a legfiatalabb versenyzőink közül. Nem rég megnyert egy világbajnokságot, ahol énekelt. Szólóját saját dalára adja elő, aminek a címe Egyetlen Remény. Serikio 4 évesen költözött San Fransiscoba édesanyjával. Eredetileg amerikai zászló alatt korizott volna, de mindenképp igazi szülőhazáját, Japánt akarta képviselni. De, hogy ne is fecséreljem tovább a szót, kezdjük el a verseny utolsó szakaszát. 3 négyes csoportunk van. Az első csoportban az egyetlen spanyol lány kezd, utána egy ukrán lány következik, majd orosz és angol színekben láthatunk versenyőzeket. Jó szurkolást és sok kellemes pillanatot!

Elkezdődött. Serikio már nagyon izgatott volt. Ott volt vele Ichigo és az anyja, mint edző. Mark és az öccse a lelátón ült. A suliból is szinte mindenki ott volt. Csak egy valakit nem látott: Tait.

-Vajon hol lehet?

-Kicsoda drágám?

-Szerintem Taira gondol. Én sem látom.

-Pedig megígérte! El fog jönni. Ez az egyetlen reményem.

’-Az az Angyal pedig itt áll előttem.’

-Megígérte.

-Jaj kicsim. Ez a fiú nagyon elcsavarta a fejed.

-Hogy? Nem! Nem. Nem, csak…

-Értem. Semmi baj.

Még legalább egy óra van addig, amíg Ser következik…

-Biztos ideér.

-Remélem. Taki!

-Szia hercegnőm!

-Hol van Tai? Kérlek, áruld el! Eljön?!

-Még nem ért ide? Fél órával előttem elindult, hogy a kezdés előtt tudjon veled beszélni.

-Miket mondasz? De hát nincs itt. Istenem! Biztos történt vele valami.

-Elindultunk, hogy meginterjúvoljuk Takashi Serikiot, hazánk hősét, de amikor ideértünk, valami szörnyű dolgot láttunk. Serikio kisasszony térdre rogyott. Pedig mindjárt ő következik.

Igaz volt. Ő jött. Kisiklott könnyáztatott arccal. Megszólalt a zene, s ő korizni kezdett. A könnyei közben hulltak. Gyönyörű volt. A könnyein, ahogy megtört a fény, csillogtak. Ember ilyen gyönyörűt még nem látott. Megugrotta a 4 fordulatos axelt, aztán hármas rietberger és hármas toulup. Jött a lucc. Éppen készült, amikor megjelent Tai.

-Serikio gyerünk! Küldd haza azt a nagyképű oroszt!

-Tai!

Serikio arcán újra a régi mosoly ragyogott. Elindult. Minden ereje visszatért. Kecsesen, lendületesen és minden erő nélkül ugrott. Olyan magasra, amit ha nem látnának az emberek, el se hinnék. Elkezdett forogni. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 fordulatos lucc. De ami a legkülönlegesebb volt, hogy tökéletesen ért földet. Ráadásul a jobb lábát felcsapta egészen a hátáig, jobb kezét felnyújtotta, a balt pedig maga előtt nyújtotta ki. Mindenki üdvrivalgásba tört ki. Rekordot döntött egy, jobban mondva a 16 éves lány. Olyat ugrott, amilyet még soha senki. Ezt még az orosz lánynak is el kellett ismernie. Serikio nyert. Ez most már biztos.

-Hölgyeim és Uraim! Nagy örömmel jelenthetem be idei versenyünk győztesét, ami nem fog nagy meglepetést okozni senkinek. A nyertes, vagyis a világ legjobb műkorcsolyázója Serikio Takashi!

Mindenki ujjongani kezdett. Hatalmas volt a tapsvihar. Már-már úgy tűnt, hogy abba se hagyják. Ser fellépett a dobogó legmagasabb szintjére. Bár az igazi elismerés nem ez volt neki. Ő ugyanezt a tapsvihart akarja hallani, ugyanilyen boldog arcokat akar látni a színpadon. Ott.

Előadás után…

-Serikio Takashi? – szólt hozzá angolul egy férfi.

-Igen. Ki maga? – válaszolt szintén angolul Ser.

-Én a Melido színpad vezetője vagyok. Akarsz hozzánk csatlakozni? Mert ha igen, akkor fel vagy véve.

-Hogy? Maga Mel Kido? Ezt el sem hiszem.

-Pedig jobb, ha elhiszed. Nos? Csatlakozol? A szemeiden látom, hogy elfogadod az ajánlatot. De csak akkor jöhetsz, ha meghozod a kellő sikert. Ha elbuksz, repülsz a színpadtól.

-Értettem! Elfogadom!

-Magadnak kell utat törnöd. Én csak abban segítek, hogy bekerülj, de próbát kell tenned. Mi a leghőbb vágyad? Az első számú.

-Az, hogy a legjobb legyek anélkül, hogy bárkit is eltaposnék. Olyan színpadot teremteni, ahol nincsenek csaták, és az emberek szórakozni, kikapcsolódni járnak oda.

-Biztos ezt akarod? Ugye tudod, hogy ilyen színpad nem létezhet.

-Én hiszek benne. Nem állítom, hogy tudom hol van, vagy, hogy hogy lehet megvalósítani, de megteszem. Amíg nem vesztem szem elől az álmomat bármi lehetséges.

-Akkor a legközelebbi géppel gyere. A szerződést csak a próba után írjuk alá. Természetesen csak akkor, ha átmész. Ami nem is olyan biztos.

-Pedig átmegyek!

-Legyen! Holnapután találkozunk.

-Igen. Holnapután.

-Serikio? – hallotta az újra japán szavakat

-Maresuke! Mennyit hallottál?

-Eleget. Tényleg elmész? Ugye nem?

-De igen. Holnapután elutazom.

Tai mereven állt. Csak néztek egymás szemébe…