14. fejezet
Serikio 2008.07.28. 15:57
-Hihetetlen. Nyolc hónapja vagyok itt. Otthon két nap múlva kezdődik a suli. Mennyire hiányzik. Ichigo és Taki együtt járnak már fél éve, anyám 6 hónapos terhes, Richi 10 éves lett, Tai pedig még mindig vár rám. Haza kellene látogatnom. Tényleg, vajon mi a helyzet a szörnyekkel?
-Kedves nézőink. Tokyo állapota romlott. Szörnyek támadnak mindenfelől. Házakat rombolnak le, embereket ölnek meg. A város hőse, a Maszkosfiú az elején állta a sarat, de mostmár nem tudja a szörnysereget visszatartani. Sajnos túlságosan elfoglalt, így nem tudjuk megkérdezni, hogy vajon az Angyallány miért nem érkezik a segítségére?
-Vigyázat! Engedjetek oda! Látnom kell!
-Serikio! Hát itt vagy! Nagy szerencséd van, hogy nem vagy otthon.
-Ezt meg, hogy érted? Úr Isten! ”Itt meg mi történt? Ez lenne Tokyo? Ez a romhalmaz? Maszkosfiú. Nagyon fáradt. Látszik az arcán az elgyötörtség. Már alig áll a lábán.” Ryuu…
-Hogy? Mit mondtál? Ser! Te miért sírsz?
-Istenem! Otthagytam őket, és most szenvednek. Mind a ketten! Tai is és Ryuu is.
-Miről beszélsz? Hiszen nem te vagy az Angyallány!
”-Nem én vagyok az Angyallány? Micsoda feltételezés ez, hiszen én vagyok. Igen. Én vagyok az Angyallány, és csak én tudom megállítani ezt az öldöklést.”
-Bár igaz, hogy most már csak egyetlen szörny maradt, de bizonyára ő a vezér. Vajon mi lesz Tokyo sorsa az Angyallány nélkül? Lehet, hogy ezt a nagyvárost le kell törölni a térképről?
-Nem! Azt én nem engedem meg! Nem pusztíthatják el a szülővárosomat! ”És nem ölhetik meg ŐT!”
-Serikio hová rohansz?
”-Igen. Haza kell mennem. Itt kell hagynom a szeretett színpadomat. Ha nem teszem, akkor elveszik az, amit még a színpadnál is jobban szeretek. Az otthonom!”
”-Ez furcsa. Serikio nem szokott így viselkedni. Valami nagyon bántja. Mintha lelkiismeret-furdalása lenne. Mintha úgy érezné, hogy a város miatta áll a pusztulás szélén. Legjobb lesz, ha utána megyek.”
”-Haza. Igen, haza kell mennem. Mindenáron. Segítenem kell Ryuunak.”
Serikio berontott a lakásába. Előkapta a bőröndjét az ágy alól, és pakolni kezdett. Mindent, ami az övé volt, a bőröndjébe rakott. Semmit sem akart itt hagyni, hiszen többé nem jön vissza. Már egy pár napja fontolgatta, hogy visszatér, így a felmondását is megírta, de a hír végleg döntésre késztette. Döntött a színpad és az otthona, döntött Tai és Michael között. Ekkor valaki megállt mögötte. Michael volt az. Látszott az arcán, hogy tisztában van Serikio szándékával.
-Tényleg ezt akarod?
-Igen. Meg kell mentenem a várost.
-Neked? De hát miért? Hiszen te csak egy egyszerű… Te jó ég! Ugye nem azt akarod mondani, hogy…
-De igen. Én vagyok az Angyallány. A barátaim pedig várnak rám. Várják, hogy megmentsem őket, és én pontosan ezt akarom. Megvédeni őket. Erre esküdtem fel. Ez az új évi, s az egész életem fogadalma. De leginkább…
-Leginkább egy fiút akarsz megvédeni. Angyallányként viszont a Maszkosfiút akarod megmenteni.
-Nem. Angyallányként is és emberként is… mindenkit meg akarok menteni. Azt hiszem Serikio és Tenshi személyisége az elmúlt 8 hónapban eggyé vált. Most már nem két különböző személy, hanem egy és ugyanaz.
Ekkor Ser teste fénybe borult. Testéből áradt az aranyszínű fény. Visszakapta az erőit.
-Ez mi volt?
-Visszakaptam az erőimet. Figyelj Michael! Itt a kulcs. A felmondásom az asztalon. Add oda a főnöknek. Az álmomat nem csak itt válthatom valóra. Arra otthon is van lehetőségem, de ahhoz először meg kell mentenem. De szeretném, ha majd ott lennél, amikor a legjobb leszek. Amikor igazi sztár leszek. Ég veled!
-Ég veled! A felmondás az asztalon? Hiszen nem volt elég ideje megírni. Akkor… Vajon mióta tervezte, hogy elmegy? Hát igen. Mondjuk ezt sejtettem, hogy egyszer elmegy. Azóta a levél óta…
-Michael! Hol van Ser?
-Elment!
-Elment? Mégis hova?
-Haza!
-Mi?!
-Hát igen. Elment, hogy feltámadjon poraiból. Az Angyallány visszatér.
-Az Angyallány?!
-Jaj Lana! Ne légy ilyen ostoba! Serikio az Angyallány! Ideje volt, hogy rájöjjön, hol a helye.
A tokyoi repülőtéren…
A San Fransiscoból érkező kapun egy japán lány lépett ki. Teljesen más volt, mint mikor elment. Magas sarkú fekete pántos szandált viselt, ami vádlijának a közepéig fel volt tekerve. Hozzá sötétszínű farmerszoknyát viselt, ami a térdéig ért. A szandálhoz illő, fekete színű topot viselt, aminek szárai a ruha felső szárának vonalában, a válla alatt helyezkedtek el. A kollekciót megkoronázta az ezüst- óra, karkötő, nyaklánc és karika fülbevalók. A feje tetején fekete napszemüveg csücsült, aminek íve a fej vonalával egyezett. A haja… A haja pedig rövid volt, és egészen barnás lett. A haja körülbelül a válláig ért. Frufruja csak pár szál volt, onnét lépcsőzetesen jött lefelé, a vége pedig kikunkorodott. Igazán költőien festett. Bármelyik férfi megirigyelhette volna azt a fiút, aki miatt ez a lány visszajött. Igen. Serikio Tai miatt jött vissza. S most indul a harcba. Ez a gyengének tűnő teremtés igazából az Angyallány. S most megújult erővel támad fel poraiból, akárcsak a főnixmadár.
A Maszkosfiú elszántan küzd a szörnyeteg ellen, de már alig áll a lábán. Ha nem történik valami csoda, meghal. Bár ő is jól tudja, hogy ez a csoda csak az Angyallány lehet. Aki viszont nincs itt. Legalábbis ő így hitte mindaddig…
Tenshi nagy sebességgel repült, hogy elérje a városközpontot, ahol Ryuu küzd. Minél előbb oda akart érni, hogy segíthessen szerelmén. Pár perc alatt oda is ért. Szinte minden lángban állt. A füst miatt alig látott valamit. De egyszer csak a füstből a Maszkosfiú alakja tűnt ki, ahogy a szörny a nyakánál fogva tartja őt. Tenshi elindult feléjük, és egy nagy fénycsóvával közbeavatkozott. Amikor elült a füst, mindenki láthatta, hogy az Angyallány visszatért. Mindenki éljenzésbe kezdett. Tenshi felrepült a levegőbe. Egy nagy fénygömböt gyűjtött össze a kezében, amit a szörnyre dobott. Csak sajnos ez nem volt elég, ugyanis a szörny elszívta Ryuu energiáját. Más módszer kellett. Ideje volt alkalmazni a prizma fogantyúját. Kihúzta a szárnyból. Egy kicsit nőtt. A végén egy nagy alul és fölül lapított gömb jelent meg, aminek az oldala egyenes volt. A teteje kicsit kicsúcsosodott. Az alja és a teteje aranyszínű volt, míg a közepe fehér. Az egész olyan palotaformát öltött. A közepén szárny volt, meg egy korona. A kicsúcsosodás végén egy pici tálszerűség volt. Valaminek a helyét jelképezte. Tenshi száján a szavak maguktól jöttek.
-Anygaljogar! Mennyei fény!
A szörny pedig eltűnt. Mindenki éljenezte az Angyallányt, de ő tudta, hogy a legjobban Ryuu örül a visszatérésének. Újra teljes a világmegmentő csapat.
|