Az Angyallány bravúros visszatérése után újra béke van. Mindenki boldog, s éli tovább hétköznapi életét.
Reggel az iskolában…
-Jó reggelt gyerekek!
-Jó reggelt Tanár Úr!
-Üljetek le. Egy nagyon jó hírrel jöttem. Igazság szerint már egy hete tudom, de a meglepetés megkért rá, hogy tartsam titokban belépése pillanatáig. Egy új, vagyis inkább egy régi osztálytársatokat köszönthetjük újra köztünk. Kérlek, gyere be!
Ekkor nem más lépett be az ajtón, mint Serikio. Mindenkinek tátva maradt a szája a mosolygó lányt meglátva. Volt, aki először rá se jött, hogy ki az. De aztán Tai megszólalt.
-Serikio…
-Szép jó reggelt mindenkinek! Örülök, hogy újra találkozunk. Hiányoztatok.
-Áááááá! – sikoltott fel Ichigo. El sem akarta hinni, hogy a barátnőjét látja. Azonnal a nyakába omlott, és őrületesen hisztis sírásba kezdett. Taki nem bírta lenyugtatni, de még Ser nyakából kiszakítani sem.
-Mégis mit képzelsz? Elmész 8 hónapra, s egyszer csak mosolyogva állítasz be, mintha mi sem történt volna? Mégis, hogy képzelted, hogy nem szóltál nekem? Válaszolj!
-Ichigo… Sajnálom! Annyira siettem, amikor megláttam, mi folyik itt, hogy nem is gondolkodtam! És annyira hiányoztál, és oly sokáig voltam távol, hogy azt hittem más legjobb barátnőt találtál, engem pedig elfelejtettél!
-Micsoda őrültség! Még hogy elfelejteni! Téged? Hülye liba! Hogy hihettél ilyet?
-Nem tudom! De légyszi hagyd abba a sírást, mert már én is sírok és Taki is, meg a lányok, és a végén még a fiúk is rázendítenek!
De a két lány csak nem engedte el egymást. Mindenki körbevette őket. Csak Tai ült a helyén.
”-Érdekes. Tegnap épp, hogy csak visszatért az Angyallány, s Serikio is visszajött. Gyanús…”
-Tai! Te nem is üdvözlöd Sert?
-De Taki.
Tai felállt, s odasétált Serihez.
-Üdv. Remélem, nem várod el, hogy én is sírni kezdjek.
-Nem. Nagyon meglepődnék, ha megtennéd. Mert akkor jó nagyot változtál, amíg nem láttalak.
-Így is nagyot változtam. 8 hónap, 16 barátnő. A környék összes jó csaját felszedtem.
-Csak a legjobbat nem, mert ő idáig nem is volt a környéken. Egy kis időkiesés.
-Még mindig beképzelt vagy.
-Te meg még mindig szoknyapecér.
-Jaj Ser mesélj már! Milyen volt? Sok barátot szereztél? És milyen San Fransisco? Biztosan csodás hely! Gondolom minden pasi körülötted forgott!
-Nem teljesen Ichigo. Nagyon jó volt ott. Pillanatok alatt Amelia kisasszony partnere lettem, majd a vetélytársa. És valamilyen szempontból az én hibám, hogy ott kellett hagynia a színpadot, mivel súlyosan megsérült. Természetesen ő is a barátommá vált ettől függetlenül. Szereztem még ott két barátnő, Lanat és Maggiet. Na meg Romeo, David, Michael. Jaj Michael… Vajon mit csinálhat most? San Fransisco pedig gyönyörű!!!
-Csak ennyi barátot szereztél? Azt hittem, hogy egy sznobnak a sznobok között több barátja lesz.
-Nem vagyok hajlandó magamra venni ezt a megjegyzést. Japán vagyok. A japánok pedig nem sznobok.
-Ser mi ütött beléd? Ilyenkor rendszerint egymás torkának estek.
-De most nem rendszerint van Yukari. Most más idők vannak. Más lettem.
’-Most más idők vannak. Más lettem Ryuu. Hatalmasabb, bölcsebb. Most már – amint te is látod – nem lehet a szörnyeket egyszerű fizikai erővel legyőzni. Ide most már taktika kell. Csel. A legjobb pedig a meglepetésszerű támadás. Itt… már a hátulról támadás se nem gyávaság, se nem csalás. Ez már életre, halálra megy. De egyet megígérhetek! Mégpedig azt, hogy többé nem megyek el!’
-És van valami, amit szeretnék megígérni. Mégpedig azt, hogy többé nem megyek el!
”-Hihetetlen. Ser teljesen más. Mintha nem is ő lenne. Sőt! Teljesen olyan, mint az Angyallány. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy olyan, mintha csak eggyé olvadtak volna. A két tökéletesen ellentétes lány, most tökéletesen egyforma. Itt valami titok lappang.”
-Tai! Tai!
-Hogy? Tessék Tanár Úr!
-Kérlek, fordítsd le a következő mondatot.
-Melyiket is?
-Te jó ég. Hol tartod az eszed? Ez jellemző. Ser itt van, és máris nem az órán jár az eszed.
-Miből gondolja, hogy arra a libára gondoltam?
-Liba… Figyelj Maresuke! Menj az erdőbe, és keresd meg magad.
-Ezt nem értem.
-Egyszerű. Tuskó vagy. Az pedig az erdőben van.
-Serikio kérlek, fordítsd le.
-Máris Tanár Úr. Tai is a log. (Tai egy tuskó)
Mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
-Serikio a mondatot fordítsd le, kérlek.
-Ó persze. Elnézést.
Serikionak könnyű dolga volt, így közben elkalandozhattak a gondolatai. Tai hideg fogadtatásán járt az esze. ”-Vajon mi ütött belé? Azt hittem jobban fog örülni.”
Ekkor Taira pillantott. Ő az eget bámulta. De egyszer csak elkapta a fejét és egyenesen Serre nézett. Serikiot annyira megragadta a fiú nézése, az a meleg tekintet, hogy nem tudta elkapni a fejét. Hosszú perceken át néztek egymás szemébe, mígnem kicsöngettek. Végül Seri észhez tért. Rá mosolygott, és elfordította a fejét, majd a tanár kilétével felállt. Odament Ichigohoz, hogy megkérdezze, mit adtak fel leckének. Ichigo tudta, hogy Ser miért kérdezi.
-Lekötött Tai, hogy nem figyeltél?
-Egy kicsit. Az arcom túlfűtötté vált, amikor rám nézett, és nem bírtam elkapni a tekintetemet.
-A régi láng újra fellobban.
-Nem is! Mert még ki sem aludt.
-Seri! Drága barátnőm! Ezzel most a legnagyobb titkodat árultad el.
-És pedig?
-Hogy mindig is szerelmes voltál Taiba.
-Ez a mindig is azért erős kifejezés. ”Vagy talán mégsem?”
-Takashi! Velem jönnél?
-Persze Maresuke.
-Mióta szólít a vezetékneveden?
-Nem tudom Ichigo.
Kimentek az osztályból egyenesen az udvarra. Tai egy szőnyeghez vezette, ami étellel volt megterítve.
-Ez meg mi?
-Ülj le. Kérlek.
-Váó! Ezt nevezem ebédnek.
-Remélem, még nem ettél.
-Nem. És farkas éhes vagyok.
-Akkor jó. Én főztem.
-Jól néz ki. De várjunk csak! Nem pont ezért hoztál ide.
-Igazad van. A te eszeden még most sem lehet kifogni. Igazából azért hoztalak ide, mert az iskolában amióta elmentél mindennap itt ebédelek, és most, hogy visszajöttél, szerettem volna megmutatni neked.
-Maresuke!
-Tessék?
-Te nőttél.
-Mi? Ez mégis, hogy jön ide?
-Csak úgy megjegyeztem. Akkor? Beszélsz? Jaj ne vágj már ilyen ostoba képet! Mondd, mit akarsz?
-Ja persze. Azt akartam kérdezni, hogy… ki vagy te?
-Ezt meg, hogy érted? Takashi Serikio vagyok.
-Biztos ez? Mert az a Serikio, akit én ismerek az, ha valami nem tetszik neki, egyből vitázni kezd, hideg, mint a jég, hirtelen haragú és ütős.
-Hihihi. Most más vagyok. A béke vezérel. Nyugalom uralkodik rajtam, és rájöttem, hogy erőszakkal nem megyek semmire. Egyszerűen megvilágosodtam.
-Hihetetlen vagy. Elmész, majd visszajössz, mintha mi sem történt volna, és bejelented, hogy megváltoztál, vagy ha jobban tetszik, megvilágosodtál.
-Ez nem teljesen igaz. Nem úgy tértem vissza, mintha mi sem történt volna. Igen is sok minden történt. A világ sztárja lettem. A világ artistája. Nincs nálam jobb, de mégsem vagyok a legjobb. Még nem tudom, hogy mit kell tennem azért, hogy én legyek a legjobb méghozzá csaták nélkül. De ha egyszer megtudom, akkor semmi sem állíthat meg. De egyelőre az álmom itt van.
Tai megcsókolta Sert. Mindketten régen érezték ezt az érzést. A szeretetet…