Csing-ling! Reggel fél nyolc, Serikioék lakása.
-Nyitom! Á szervusz Tai.
-Jó reggelt Seriyu asszony! Serikio készen van?
-Serikio? Hogy őszinte legyek fogalmam sincs. Még nem jött le.
-De hát indulnunk kell.
-Mindjárt megnézem. Addig gyere be!
-Köszönöm.
-Seri! Drágám! Készen vagy már? Tai idelent vár!
-Máris megyek anya!
Ser álmos szemekkel lebaktatott a lépcsőn.
-Te jó ég Serikio! Úgy nézel ki, mint a másnapos hulla!
-Kösz Maresuke. Már megint árad belőled a kedvesség. Ne vigyorogj már ilyen ostobán!
-Igenis Főnök! Értettem!
-Kicsim kész a tea!
-Kösz anya.
-Tai te is kérsz? Ha jól látom azért rád férne.
-Igen elfogadom.
-Mint a másnapos hulla… Még ő beszél!

Délután…
-Holnap találkozunk! Sziasztok lányok!
-Szia!
-Ennyi libát egy rakáson, aki mind azt kiabálja, hogy: Szia!
-Csak, mert te hazáig jössz velem, ők még köszönhetnek.
-Helló Tai! Holnap találkozunk.
-Oké! Helló!
-Óké! Helló! – utánozta Serikio Tait.
-Nagyon vicces. Menjünk.
-Bocs, de ma én nem arra megyek.
-Hogy?
-Edzésem lesz.
-Edzésed? Mégis milyen?
-Hát torna. Tudod! Ugróasztal, kötél, trapéz, meg ilyenek. Szertorna. Részben. Mindegy. Szia! Este találkozunk!
-Szertorna meg ilyesmik. Aha. ”Akkor miért van olyan érzésem, hogy hazudik?”

A belvárosban…
-Átkozott szörnyek! Hogy legalább egy nap nem tudnátok rólam leszakadni?!
-Kell egy kis segítség „Bölcsesség és Taktika Királynője”?
-Nagyon vicces. Hő? Mi ez? Hogy került ide ez a tükör?
-Nem tudom, de rossz érzésem van. Tenshi ne nyúlj hozzá! Tenshi!
-Ryuu segíts! Magába szív!
-Ne félj foglak!
De minden hiába. A tükör mindkettőjüket beszippantotta…

-Tenshi ébredj! Hahó! Nyisd ki a szemed! Ne csináld ezt velem!

-Hé nem kell berezelni! Rossz pénz nem vész el.

-Na ebben legalább egyetértünk. Gyere! Állj fel!

-Kösz! Szerinted hol vagyunk?

-Hát valószínűleg a tükörben. De azon belül…

-Egy elátkozott helyen.

-Ki mondta ezt? Ryuu…

-Nem én.

-Én voltam.

A sötétből egy öregember lépett elő. Hosszú köpönyege mögül csak megfáradt arca látszott. Sok év elgyötörtségét és szenvedését mutatta.

-Ki maga?

-Felség! Már elnézést a kifejezésért, de Ön teljesen megőrült?

-Miért?

-Fehérben van, és az ellenséggel szövetkezik.

-Ellenség? Ryuu? Mégis ki maga?

-Hát nem emlékszik rám? Én vagyok a tanácsosa, Rotbert.

-Nos Rotbert. Fogalmam sincs, hogy miről beszél. Hol van az a tükör?

-Milyen tükör?

-Ami idehozott engem és Tenshit. A varázstükör.

-A varázstükör? Ami világunk pontos ellentéte, ahol mindenki jó?

-Azthiszem.

-Te jó ég! Akkor nagy baj van! Felborult az egyensúly. A királynő bitófára fog küldeni. Ezt a hibát helyre kell állítani. Jöjjenek. Át kell öltözniük.

-Elmesélné, hogy Ryuut miért nevezte ellenségnek?

-Ellenség és Ön mégis szereti. Itt Ön a mi királynőnk. Uralma alá hajtotta fél Tokiót.

-És kié a másik fél?

-Természetesen az Öné. Szemben állnak egymással. Ez így volt előző életükben is. Persze mindkettőben titkolták, hogy szeretik egymást.

-Na ez legalább igaz.

-Mondtál valamit Ryuu?

-Én semmit.

-Jellemző. Úgy látszik ez mindkét világban ugyanaz. Mégsem teljesen ellentétes. A békét, amit mi nem akarunk, csak ők ketten hozhatják meg. De ezt egyikőjük sem akarja, mivel gonoszak. Mint a szörnyeken kívül itt mindenki. Ők a Könnyre vadásznak, hogy azt egyesítve békét hozzanak.

-Miért nem akarnak békét?

-Mert itt mindenki gonosz. Nem hallottad te agyalágyult?

-Nagyon vicces Ryuu. Az enyém legalább lágy. De a tiéd kemény, mert annyi káposztalé van benne, hogy már szinte el sem fér. Nem nehéz egy kicsit cipelni?

-Te…

-Elég legyen. Megérkeztünk. Ezt vegyék fel!

-Fúj! Ez halszagú!

-Lányok…

-Angyal! Angyal vagyok!

-Persze. A külsőd lehet, de belül csak egy hisztis kislány vagy.

-Tudod mit!

-Mit?

-Erre nem mondok semmit. Had főj a saját káposztalédben.

-Elég a civakodásból! A tükör a szörnyeknél van. Én oda nem mehetek. Úgyhogy egyedül kell menniük. A határig elkísérem Önöket, aztán remélem, többé nem látjuk egymást. Szörnyen áll felségednek a fehér.

-Ez kedves. Itt ez bóknak számít nem?

-Inkább menjünk te agytröszt.

-Vajon mit csinálhatunk most?

-Remélem, nem rombolunk.

-Én is.

-Ha találkozott velem, akkor nem.

-Nekem nincs tanácsosom. Nem bízom bennük.

-Akkor mostantól nem is kell. Itt elválnak útjaink. A köpenyeket visszakérném.

-Természetesen. Fehérben talán jobban bíznak bennünk.

-Ha belegondolok, hogy szövetkezni kell a szörnyekkel… Pfuj! – Tenshi
-Tűrd el, ha vissza akarsz jutni.
-Állj! Kik vagytok!

-Barátok! Nem akarunk semmi rosszat! – Ryuu
-A varázstükörről van szó!

-Mi a nevetek?

-Én Ten…

-Én Tai vagyok. Ő pedig…

-Én Serikio vagyok. A tükör másik oldaláról jöttünk. A segítségeteket szeretnénk ahhoz, hogy visszajussunk.

-Értem. Egy pillanatra azt hittem, hogy Tenshi és Ryuu vagytok. Hasonlítotok rájuk.

-Az lehet, hiszen mi nem ide valósiak vagyunk. Hol van a vezetőtök? – Tenshi

-Nekünk nincs vezetőnk. Itt mindenki egyenlő fél.

-Akkor azt keressük, akinél a tükör van. – Tenshi

-Rendben. Kövessetek!

-Nincs vezetőjük? Micsoda egy idióta népség ez?

-Nézd el nekik drágám. Szörnyek.

-Nem vagyok a drágád.

-De lehetnél.

-A tükör őrzője odabent vár titeket.

-Szóval a tükröt akarjátok!

-Nem egészen! Mi csak át akarunk menni rajta. – Tenshi

-Azthiszem ezt nem bánom meg.

-De figyelmeztetnünk kell, hogy amikor mi átlépünk, a hasonmásaink kilépnek. – Ryuu

-Ők pedig gonoszok. – Tenshi

-Elbánunk velük, de az egyensúlyt fenn kell tartani. Menjetek!

-Köszönjük! Csak még valami! Jobban járnának, ha megsemmisítenék a tükröt, miután átkeltünk. – Tenshi

-Legyen! Induljatok, mielőtt még nagyobb bajt csináltok.

-De mi…

-Köszönjük a segítséget. Sok szerencsét a gonosz éneinkhez! – Tenshi

Újra beszippantotta őket a tükör. Most már otthon voltak.

-Jó kis kaland volt! – Ryuu

-Az ám! De még egyszer nem akarom megtapasztalni.

Elkezdtek nevetni. Először nevettek együtt. Pedig még minden előttük van. Fogalmuk sincs, hogy ki az ellenség, de valószínűleg ugyanaz, mint a tükörőrző.

Este…

-Ilyen későn Angyalkám?

-Ilyen későn taplókám?

-Csupa báj és kedvesség! Ó kérem felség! Ön túl kedves!

-Hahaha! Azt hittem, hogy a szenilisség csak öregkorban jelentkezik. Bár lehet, hogy te sokkal öregebb vagy, mint a külsőd. Tudom! Plasztika! Megadnád a doki számát? Ha megöregszem, szeretném, ha engem is ilyen fiatallá változtatna!

-Te kis… Á mindegy! Jó éjt!

-Neked is!

-Áááááá! Itt meg mi történt?

-Még kérded? Hiszen te voltál. Berontottál talpig feketében, valami medálról zagyváltál és felforgattad az egész szobát! Legalább vállald!

-Anya!

-Itt maradsz a szobádban, amíg rendet nem raksz! És nincs vacsora!

-De anya!

-Semmi de! Jó munkát!

-A fenébe! Mi történik? Anya még sosem beszélt velem így. Mi történik a világommal?